Május, a munka dandárja a kertben

Munka, munka.......

Ha bárkit megkérdeznék, biztosan azt állítaná, hogy a legtöbb munka a kertben májusban van. (meg amikor betakarítunk, meg amikor.......)
Az biztos, hogy ilyenkor van a legkevesebb tétlen nézelődés.  Palántázunk, vetünk, gazolunk, kapálunk, permetezünk, az esőt várjuk, a fagyokat nem várjuk, és ez így végtelenségig ismételve, fűszerezve egy kis korai betakarítással.
Mert kezd beérni közben a munka gyümölcse is. Szószerint az eperrel, a saláta lassan elfogy, a retkeket kiesszük és a maradék magot nevel, a zöldhagyma is vészesen vénül.

Használjuk a növényi ázalékokat, bordói levet. Megelőzésre, előtte kell permetezni, mert pl. paradicsomvészre utólag nem sokat ér.

Üvegházban az a baj, hogy az uborka a párát szereti, 25-30 fokig én tövenként/nap egy vödör vizet adok nekik, ha ennek fölé megy a hőmérséklet, akkor reggel, este kell a víz. Vízhiány esetén a termés deformálódik, fellép a lisztharmat betegség, ami szinte teljesen leszárítja a leveleket.

A tápozás elmaradása nem túl baj, annak, aki tudott ősszel trágyázni,. nekem azért kell pótolnom növényi levekkel és tápoldattal a tápanyagot, mert nincs szervestrágyám, csak valamennyi koposzt. Ez önmagában nem baj, ha a talajból fel tudja venni. De a tápanyag felvételének egyik alappillére a víz, tehát bent is kell locsolni.
  Az üvegházban nem esik az eső!!!

Az áprilisban kiültetett paradicsomjaim a lehülést átvészelték, három tő fagyott kissé, de mára azok is szépen hajtanak.
A paradicsom kacsolásáról itt írtam részletesen tavaly. Már aktuális!

Kiültettem a maradék káposztaféléket is, és a zellereket. A legtöbb káposztafélét lehet, sőt tanácsos mélyebben tenni, a gyökérlégy fertőzés elkerülésére. (Jól be is lehet sározni a szárat). A karalábé kivétel, mert ez nem gyökér, amit eszünk, hanem megvastagodott szárrész. Ha mélyebbre teszed, mint volt, megnyúlik a gumó.

A paprikák is kilettek palántázva a fagyok után. Inkább későbben szokta, és ebben az évben jól is jártam, mert a lehüléseket bánták volna. A tövükre fűnyesedék került.A locsolásról annyit, mert tudom, sok a gondod a vízzel. Néhány hordó, betárolt esővíz is sok tőre elég. Nekem most kb. 800 liter edényem van, de ez sokáig kitart. Egy 10 literes locsolóval 16 tő palántát tudok meglocsolni. persze később, ha teremnek, akkor ez már nem elég ennyire, de a fejlődésük korai szakaszában sok mindenre elég, akár egy hordó víz is. (Bár esőben, amikor vödörrel hordom egyik hordóból, a másikba a vizet, kicsit idiótának tűnök, de mind meg nem fér a csatorna alá. Próbálom közel tenni, meg slaggal odavezetni a vizet a kerti hordóba a csatorna kifolyó alá tett tölcsérrel:))

Ilyenkor még nem nagyon kell agyon öntözni őket. Hetente kétszer locsolom. Ne szokjanak hozzá!. Ha nagyon meleg lesz háromszor. Ma reggel is egy félóra alatt belocsoltam őket. Így nekem még nem kell barázda. Locsolóval lehet takarással is öntözni. Későbbre meg elkorhad. Talajtakarásnál tényleg olyan vastagság kell, amin nem nő át a gyom. Ha a füvet előtte megszárítod, nem lesz annyira nyálkás az alja. (amúgy nem kell nézegetni, fogdosni:))) Ha átnő a gyom, tegyél rá még valamit.
 

A cukkinik is ki lettek ültetve.én inkább palántának nevelem elő. Az a tapasztalatom a kabakosokkal, hogy a palántázozott cukkinik, és uborkák sokkal hamarabb hoznak virágokat, mint a helybevetettek. Míg a helybevetettek először lombra gyúrnak.

A rajnai törpe borsó lassan szedhető.A borsónak van néhány kártevője, amely a termést fogyasztja. Fontos  tudni, hogy milyen a kárkép, illetve hogyan nézt ki a károsító lárva. Ezek szükségesek ahhoz, hogy pontosan azonosíthassuk a károsítót, és ennek megfelelően időzíthessük a védekezést. Ezekhez segítségként a következőket mondhatom: Amennyiben a borsó magjain szemenként csak 1db, szabályos kerek lyuk volt, és a lárvák valóban kukacok voltak (kicsi, kifli alakú, lábatlan) akkor a borsózsizsik károsított. Ez a kártevő virágzáskor rajzik, ekkor szükséges védekezni ellene. Utólagos zsizsiktelenítés néhány napos mélyhűtéssel oldható meg.
Ha viszont a borsóhüvelyek belsejében, szövedéket és szabálytalanul megrágott szemeket talált, és a lárvák valódi hernyók (8 pár láb) voltak, akkor a borsómoly vagy az akácmoly is lehetett a kártevő. Ezek szintén a borsó virágzása idején rajzanak.
Esetünkben a zsizsiket a virág illata vonzza oda máshonnan, ezt erősebb illatú növényekkel el lehet nyomni. (körömvirág, büdöske, de én a borsó között meghagytam az előző évi felmagzott retket is) Azt pedig, hogy a saját, esetleg vett maggal ne kerüljön a földbe, a csávázás megoldja.
A boltban vásárolt magok, legalábbis, amit én használok, gyárilag csávázottak. Ezek nagyrésze nem erős méreg, ennél több káros hatóanyag hullik az esővel a növényre, így ezek miatt én tulságosan nem aggódom. Azoknak a vegyszereknek, amik főleg állati kártevők elen készülnek az alkalmazását azonban határozottan elutasítom, mert azok tényleg mérgek.

Éréskor van egy válogatószedés, utánna sarlóval elvágom a tövénél, kihordom, és szépen nekiülve leszedjük a kertben a csöveket, és kibontjuk. Ha megdől két- három napig nem rohad le az alja. Néhány karó, léc, meg egy tekercs zsineggel tökéletesen meg lehet oldani. Pl az ágyás hosszában két oldalt egy-egy léc vízszintesen, karókkal rögzítve, kb 40 cm magasan. Ezek közé két soronként zsinór kihúzva. A leszurkált lemetszett ágakat én azért nem szeretem, mert a szedéskor összegabalyodik, és nehéz kiszedni közüle.
 
A retek ilyenkor már tényleg felmagzik. Ebben az időben vethető még a fehér Jégcsap, a Jánonapi. Junius, juliusban a Müncheni sör, és a fekete retek. Dobd ki ami eddig van kint, mert nem lesz belőle semmi. Májustól augusztus elejéig szakaszosan a cékla. Vethető juniusig a zöldbab, és még vethető a csemegekukorica is. Salátákból még vethetők a tépősaláták (pl. Lollo Rosso), Jégsaláta, endívia saláta, Cikória saláta, Radiccio.

Virágzik a zsálya.Nekem elég régóta van zsályám, elég sok tő, mert teának frissen, és szárítva is rengeteget használunk. A fiatal tövek esetleges elfagyásán, és az öreg ágak természetes elszáradásán kívül soha, semmilyen betegségét nem tapasztaltam. Az idősebb ágak levelei ezüstös színűek, a fiataloké világos zöld, főleg árnyékosabb helyen. (Az orvosi zsályáról beszélünk). Idősebb ágakon, ahogy megy végbe a fásodás, a levelek elszürkülnek, később elszáradnak. A zsálya félcserje, ezért fontos a rendszeres visszavágása. Először május közepe, vége táján virágzás előtt, és csak a félfás ágakat, ameddig azok zöldek. Később szeptemberben újra szedhetők a hajtások.

Érik a bodza is, melyből finom szörp készül. (kb 20-25 virág, 10 liter víz, 2 kg cukor, 50 g citromsav, 1-2 citrom felkarikázva, 2-3 napos állás) Mi fagyasztóban tároljuk, akár fél évig is kitart. (ha van elég:)

Végül a fenti képen látható palackról: vakondriasztó. Egy kétméteres 10 mm átm. betonvasra van téve, ami fél m mélyen a földbe van szúrva. A palackba alul luk van fúrva, hogy forogni tudjon a vason. Az oldalán kivágással három kis szárny van kialakítva, hogy a szél forgatni tudja. A kupak alájavaslok egy fém korongot tenni. A forgás által keltett hangot levezeti a vas a földbe, ez meg a vakont tájékozódását zavarja. Több ilyet kell elhelyezni, és néha átrakni, ne szokja meg. Nem mondom, hogy 1-2 kósza dúrás nem volt, de a nagy vész megszünt

Születésnap

Egy évesek vagyunk!

Ezt is megértük:

 Ma egy éve indult a blog.

Köszönöm minden határainkon belüli és kívüli látogatónak, az érdeklődést, és a biztató szavakat.

Látogatók, olvasók nélkül nem érne semmit, mert nekik íródik.

Egy év, 40000 látogató.

Remélem, ebben az évben is lesz érdeklődő, és lesz kivel megosztani a keret eseményeit.

Köszönöm Nektek!

Tél a kertben

Megérkezett a tél.

Decemberben volt már mindenféle idő. Esőből éppen elég, a kert végében is megállt a víz, de most ez nem csinált nagy kárt, míg máshol, másoknak bizony nagy gondokat okozott.

 A határ egyes részei is teljesen víz alatt vannak. Aztán megérkezett a hideg, majd a hó is. A kertet fehér lepellel borította be. Azután ennek is vége lett, olvadt, most szennyes, sáros minden.  Eddig nem volt szép a tél.

Munka már kint nincs. El lehet kezdeni a tervezgetést, a magok beszerzését. Na meg elvégezni az év számvetését. Mi sikerült, mi fog elmaradni jövőre, miből kell kevesebb és milyen új növények kerülnek szaporításra.
Egyenlőre hátradőlünk, emlékezünk a nyárra,tervezgetjük a jövőt, és várjuk az ünnepeket.

Az év utolsó hónapja

Most már hál’ istennek minden elkészült. Hát hiszen volna még egy és más tennivaló, mert ott hátul kemény a föld, mint a vas, azt az imolát meg tulajdonképpen át akartam ültetni, de most már béke vele, leesett az első hó. Okosabb lesz, ha megyek, és annyi idő óta először megnézem a kertet!

Az a fekete valami, ami kiáll a hóból, az a szurokszegfű, ez az aszott szár a kék harangláb, amott az az elperzselt levélcsomó az asztilbe. De nézzük csak, az a csutak a hanga őszirózsa, az Aster ericoides, s itt, ahol semmi sem látszik, itt a narancssárga zerbeboglár, az a kis kupac hó a Dianthus, persze hogy a Dianthus. S ott az a száraz szár, az alighanem a piros virágú cickafark.

Brr, hanem csíp a hideg! Az ember még télen sem gyönyörködhet a kertjében.

Jól van hát, fűtsünk be, hagyjuk a kertet szunnyadni a könnyű hódunna alatt. Jólesik most másra is gondolni, roskadozik az asztal az el nem olvasott könyvektől, fogjunk hát hozzá az olvasáshoz; annyi egyéb tervünk, gondunk van, szedjük csak elő őket. Csakhogy jól betakartunk-e mindent fenyőgallyal? Elég takarót tettünk a fáklyaliliomra, nem felejtettük el betakarni az ólomgyökeret? A kalmiát is árnyékolni kellene egy-két gallyal, s jaj, nem fagy-e meg az azálea? Mi lesz, ha nem hajtanak ki a boglárka gumói? Akkor majd ültetünk a helyükbe… mit is?... várjunk csak… várjunk csak, mindjárt megnézzük valamelyik árjegyzékben.

Decemberben tehát a kert főként a kertészeti katalógusok tömegében fejeződik ki. Maga a kertész üveg alatt, fűtött helyiségben telel át, őt nem istállótrágya és fenyőgally takarja, őt nyakig elborítják a kertészeti árjegyzékek és prospektusok, könyvek, füzetek, s ezekből azt olvassa, hogy:

1. a legértékesebb, leghálásabb és teljességgel nélkülözhetetlen virágok épp azok, amelyek az ő kertjében eddig egyáltalán nincsenek meg;

2. minden, ami a kertjében van, „egy kicsit kényes”, „könnyen kifagy”, vagy hogy egy ágyásba, egymás mellé ültetett el olyan virágot, amely „nedvességet igényel”, s olyat, amelyet „óvjunk a nedvességtől”, hogy az, amit különleges gonddal a legnaposabb helyre tett, „teljes árnyékot” kíván, és megfordítva;

3. vagy háromszázhetven, sőt még több virágfaj létezik, amely „több figyelmet érdemelne”, és amelynek „nem volna szabad hiányoznia egyetlen kertből sem”, vagy pedig legalábbis „egészen új és meglepően érdekes fajta, s jóval felülmúlja az eddigi eredményeket”.

Mindettől a kertész decemberben nagyon elszontyolodik. Rémüldözni kezd, hogy tavaszra egyetlen szál virágja ki nem hajt, mert kifagynak vagy befüllednek, elpusztulnak a nedvességtől, vagy éppen a napfény hiánya miatt, és váltig azon töpreng, hogyan fogja a szörnyű hiányokat pótolni.

Másrészt a kertész rájön, hogy még ha kevés növénye pusztulna is el, akkor sem lesz a kertjében jóformán semmi azokból a „legértékesebb, dúsan virágzó, egészen új, felülmúlhatatlan” fajokból, amelyekről most olvasott hetvenhét katalógusban. Ez is elviselhetetlen hiány, amelyet valahogy pótolni kell. Ekkor az áttelelő kertészt már végképp nem érdekli többé, mije van a kertben, csak azzal van tele a feje, mije nincs, és persze a hiányzó növények száma a jóval nagyobb. Bújja hát a katalógusokat, aláhúzogatja, mit kell megrendelnie, minek nem szabad hiányoznia többé a kertből. Első nekibuzdulásában kijelöl négyszázhetven évelő virágot, amit ha törik, ha szakad, meg akar rendelni. Mikor összeszámolja őket, egy kicsit lelohad a lelkesedése, s vérző szívvel kezdi kihagyogatni azokat, amelyekről egyelőre kénytelen lemondani. Ezt a fájdalmas selejtezést még vagy ötször kell végrehajtania, akkorra már csak mintegy százhúsz marad „a legszebb, leghálásabb, nélkülözhetetlen” évelőkből, s ezeket örömtől repesve megrendeli. „Küldjék, kérem, március elején!” Istenem, bárcsak már március lenne, gondolja lázas türelmetlenséggel.

De hát vaksággal verte meg az Úr; márciusban rájön, hogy a legnagyobb fáradsággal is bajosan talál a kertjében két-három helyet, ahová még valamit ültethetne, s azt is csak a kerítés mellett, valahol a japán birs árnyékában.

Miután a kertész elvégezte ezt a fő s – amint látjuk – egy kissé elhamarkodott téli munkát, kegyetlenül unatkozni kezd. S mivel csak „márciusban kezdődik a munka”, számolja a napokat, mennyi van hátra márciusig, és mert igen sok, levon belőlük tizenötöt, mondván: „néha már februárban kezdődhet a munka”.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

Október- itt van az ősz...

... Itt van ujra.

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

- Petőfi Sándor - 

Az október beköszöntével visszavonhatatlanul itt van az ősz, és vele a kerti szezon utolsó időszaka. Igaz még jön a tél is, de akkor, már csak a hideg uralkodik mindenhol, és a hó alatt a magvak egy melegebb tavaszról álmodnak, amikor újra kezdődik a körforgás.,

Még mindíg találunk a kertben terméseket. Szinte hihetetlen, hogy a sok eső, és a lehülés dacára október első harmadában még mindíg szedhettek szabadföldi uborkát bőségesen. A paradicsomnak vége lett, de a paprikák is teremnek még. Ezeket az első talajmenti fagyok elviszik majd.

A paradicsomok teljesen leszáradtak. Gyökerestől kiszedtem őket, és elégethetők, vagy mehetnek a komposztra.

A még kint lévő vastaghúsú kaliforniai, kapia, bikaszarv típusú paprikákat zölden le lehet szedni a fagyok elől, darabonként valamilyen papírba csomagolva egy papírdobozban elhelyezve, hűvös helyen akár karácsonyig el lehet tárolni. Néha át kell nézni, és a romlottakat kidobni. Volt úgy, hogy még januárban is volt így eltett paprikám.

A szép piros csemege fűszer, és erős paprikákat leszedés után, a szárukon átfűzött cérnára fűzzük fel, majd így felakasztva szellős, napos helyen utóérleljük, szárítjuk. Ha az időjárás esősre, nedvesre fordul, akkor vigyük szárazabb helyre, pl kazánházba. Ha nem akarjuk ledarálni, akkor felfűzve eláll egy évig, és ételbe csövesen lehet felhasználni. Daráláshoz előbb meg kell a rossz részektől, és a magoktól tisztítani, csörgősre szárítani kályha, kazán, radiátor mellet, és ledarálni. Papírzacskóban érdemes tárolni, hogy ne dohosodjon be. Üvegben tároláskor néha rázzuk meg, hogy ne tömörödjön nagyon egybe.

Cukkini is van, sőt még virágzik is. Kint hagytam még a sárgarépát és petrezselymet is, ezeknek a kisebb fagyok sem ártanak, úgyszintén a pasztináknak.

A zellert azonbanhamarosan felszedem, mert fagy hatására elszíneződik a húsa. Lassan lehet a kintlévő téli retkeket, céklákat, karalábékat is felszedni. A levelektől, földtől  megtisztítva, de nem sértve a termést homokkal rétegve vödörben eltárolhatjuk sokáig. A homok a kiszáradástól védi. Ha nem tároljuk sokáig, akkor nem fontos homokkal rétegezni, de letakarással csökkenthetjük a kiszáradását. Céklát megtisztítás után, uborkareszelőn lereszelvi, enyhén sós, cukros, ecetes lében üvegbe is elehetjük. A lébe csipet köménymagot is tehetünk, ez megy a céklához. Mi a reszelés előtt félig megfőzzük a gumókat, utána héjazzuk le, mert így nem olyan kemény mit nyersen eltéve. nyersen üvegbe téve lehet a buborékok megjelenésétől számítva tovább főzni a dunsztoláskor, mint az előfőzöttet. Száraz dunsztba tesszük egy napig, míg ki nem hűl.

Cukkinivel vegyesen, egy kis sóval, köménymaggal, fokhagymával meghintve, tejszínnel leöntve sütőben megsütve kitűnő köret.

Sajnos lefagyott a birsalma is. Annyi nem termett, hogy sajtot lehessen készíteni belőle, de kompót volt elég.

A leszáradt paradicsom indákat kihúzgáltam, de az uborkát sem hagyom már tovább. Szépen lassan lehet letakarítani a maradványokat. ősszel csak azt a részét ásom fel a kertnek, ahova a korai zöldségfélék, és a zöldborsó lesz vetve. A többit nem ásom, majd csak tavasszal megmozgatom a felszínét.Rotációs kapával megúszhatjuk nagyobb területen az ását, mert  a gép jól átdolgozza a talajt. érdemes kétszer átmenni a területen, az előző kapálásra merőlegesen is, így a talaj jobban át lesz dolgozva. A kapálás mélységét a támasztó csoroszlyával lehet beállítani. Ha lefele leengedjük a csoroszlyát csökken, míg ha felfele húzzuk nő az a mélység, ameddig a kapatagok dolgoznak.

A felfűzött fokhagymákat, raschel zsákba, vagy kosárba öntött vöröshagymákat fagymentes, helyen tárolhatjuk. A korábban eldugdosott hagymáknak már ki kellett bújni, de még most sem késtünk el a duggatással. Lehet őszi fokhagymát, és vöröshagymát is eltenni. Zöldhagymának a nagyobb (2-3 cm-es) dughagymák alkalmasabbak, ezekből szebb termés lesz. A betárolt hagymánk, amit jövőre akarunk eldugdosni, lehetőleg nem fagyjon meg, mert akkor magszárat fog növeszteni.

Szőlőt úgyis tudunk tovább tárolni, hogy két fűrtöt zsineggel összekötözünk, és így párosan rudakra tesszük, hűvös helyen tárolva eláll még egy ideig. A többit, amit nem eszünk meg, kicsavarjuk mustnak, préssel, vagy a kár gyümölcscentrifugával. Ha sok a szőlőnk, és bort készítünk, az már más kategória.

Akkor más borosgazdák vagyunk, és akkor tudjuk mi a teendő:)

A növényházban még terem a paradicsom. A nyár végére elszáradt Bernatett uborka új hajtásokon termést hozott, és a bazsalikom is tartja magát az éjszakai lehűlések ellenére.

A savanyú káposzta is készen lett azóta, így lehet beszerezni a hozzávaló húsokat, egy jó főzéshez. Aki még nem készítette el és kedvet kapott hozzá, az korábbi leírásom alapján még készíthet. Aztán nincs más dolog, mit egy jót enni, majd gyönyörködni az egyre színesebb levelekben, és az őszi virágokban.
Ha rossz az idő, akkor olvasgassunk egy kis Capeket:

OKTÓBER

Azt mondják, októberben a természet aludni tér. A kertész jobban tudja, mi az igazság, ő azt mondja, az október éppen olyan hasznos hónap, mint az április. Ha nem tudnátok: valójában az október az első tavaszi hónap, a föld alatti sarjadás, csírázás, a rejtett rügyfakadás hónapja. Túrjatok csak bele egy kicsit a földbe, ott vannak az ujjnyi vastagra duzzadt rügyek, a zsenge csírák és a mohó gyökerek – semmi kétség, itt a tavasz; eredj csak, kertész, ültess!

A hónapok közül tehát az október a kiültetés és átültetés hónapja. Kora tavasszal ott áll a kertész az egyik ágyás fölött, s nézi, hogy csak itt-ott bújik elő a földből egy-egy hajtás csúcsa, s elmerengve szól: Ez itt egy kicsit kopár és üres, valamit kell még ide ültetnem. Vagy egy hónap múltán újra ott áll a kertész ugyan a fölött az ágyás fölött, csakhogy időközben kétméteresre nőttek a delfiniumok, a margitvirágokból szinte dzsungel, a harangvirágokból őserdő lett, s a jó ég tudja, még mi nem tenyész ott, s akkor a kertész merengve szól: Ez itt egy kicsit túlságosan zsúfolt és sűrű, ezt itt ki kell… igen, kiritkítom és szétültetem. Októberben megint csak ott áll a kertész a fölött a bizonyos ágyás fölött, s látva, hogy csak itt-ott kandikál ki belőle egy-egy száraz levél vagy csupasz virágszál, merengve szól: Ez itt egy kicsit kopár és üres, ültetek ide valamit, mondjuk, hat floxot vagy talán egy nagyobb fajta őszirózsát. Megy és legott megteszi. A kertész élete tele van változatossággal és cselekvőkészséggel.

Titkos elégedettséggel hümmögve fedez fel a kertész októberben a kertjében kopár helyeket. Teringettét, mondja magában, itt alighanem kipusztult valami, no, várjunk csak, ültetnem kell ide, erre az üres helyre… mit is?... Mondjuk, aranyvesszőt, vagy talán inkább poloskafüvet, azaz Cimicifugát, az még nálam úgysincs, de a legszebb mégis egy asztilbe, azaz hogy a csótárvirág lenne ide, csakhogy őszre talán a legjobban illenék egy tiszaparti margitvirág, viszont tavaszra a zergevirág, a Doronicum sem lenne rossz… hopp, megvan, egy ápolkát teszek ide, vagy Sunset, vagy Cambridge Scarlet változatot… ami azt illeti, a sásliliom is megfelelne… Mélyen elgondolkodva lépeget a kertész hazafelé, s útközben még eszébe jut, hogy a Morina is hálás növény, nem szólva a szépecskéről, de a tisztesfű sem megvetendő. S aztán valamelyik kertészetben hamar rendel aranyvesszőt, poloskafüvet, asztilbét, margitvirágot, zergevirágot, ápolkát, sásliliomot, szépecskét, tisztesfüvet, s ezekhez hozzáírja még az atracélt és a zsályát. Néhány napon át mérgelődik, hogy nem és nem küldik a megrendelt virágokat. Végül mégiscsak hoz a postás egy nagy kosarat, s a kertész mohón nekiront az ásóval annak a bizonyos kopár helynek. Nyomban az első ásócsapásra kifordul a földből egy sűrű gyökérgubanc, amelyből kövér rügyek egész bokra törtet felfelé. Jézusmáriám, jajdul fel a kertész, hiszen ide ültettem annak idején a zergeboglárt!

Az ősz igen termékeny időszak; hozzá képest a tavasz úgy mondhatnám, egy cseppet kicsinyes. Az ősz nagy méretekben szeret dolgozni. Hát megtörténik valaha, hogy az ibolya három méter magasra nő, vagy hogy a tulipán csak nő, növekszik, míg túlnövi a fákat? No, ugye! De az bezzeg megesik, hogy tavasszal elültettünk egy őszi Astert, és októberre kétméteres őserdő lesz belőle, amelybe belépni sem merészel az ember, mert nem találna ki belőle. Vagy például áprilisban elültettem a Helenium, azaz napfényvirág egy incifinci gyökerét, most meg szinte gúnyosan bókolnak aranysárga virágai a fejem fölött, és lábujjhegyre állva sem érem el őket. Lépten-nyomon megesik a kertésszel, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Ezért aztán ősszel sor kerül a virágok költöztetésére: a kertész minden évben máshova hordja az évelő virágokat, viszi őket szépen, mint macska a kölykét, s minden évben elégedetten mondja: Így, most már mindent elültettem, minden rendben van. A következő évben megint csak így sóhajt fel. A kert ugyanis soha sincsen készen. E tekintetben hasonlatos a kert az emberi világhoz és minden emberi vállalkozáshoz.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása

Áttelelő zöldségek vetése

Szeptemberben el lehet kezdeni az áttelelő zöldségek vetését. Ági ezekről kérdezett, és azt hiszem ez megér egy teljes bejegyzést.

Azokat a növényeket szaporítjuk így, amik nem annyira érzékenyek a fagyokra, jól bírják a hideget és tavasszal, az első jobb idők beköszöntésekor fejlődésnek indulnak, így korán jutunk friss vitaminokhoz.
Két féleképpen lehet elvégezni.

Őszi vetés:
Ősszel, tehát így szeptemberben elvetjük, eldugdossuk a szaporítóanyagot, az kikel, begyökeresedik. Így telel át, és tavaszzal indulfejlődésnek.

 
Tél alá vetés:
A másik módszer a tél alá vetés. Ekkor a magokat november végén, de, ha jó az idő december elején vetjük el, ha már lehült a levegő 2-3 fok alá, hogy a hideg hatására ne induljanak csírázásnak. A magok a téli csapadékhatására megduzzadnak, és tavasszal, a számukra már optimális hőmérsékleten csíráznak ki és hamar kikelnek. Mire egyáltalán rá tudunk menni a talajra, ezek már kisorolnak. Ilyenek elsősorban a petrezselyem, sárgarépa, de lehet kiszórni saláta magokat is. van aki kísérletezik így zöldborsóval is. Ha nagyon nagy a fagy, a borsó nem bírja. De - 5 fokot még kikelve is kibír. ki lehet próbálni. én volt, hogy januári enyhe időben vetettem, és szépen kikelve átvészelte a februári fagyokat. Januárban így el lehetvetni a mákot is. Ha sikerül, akkorra, mire a máktokbarkó rajzik, a mák már elvirágzik.

Kora tavasszal mire mások vetik, nekünk már hajt a saláta, van zöldhagyma. (a fátyolfólia alatt répa és petrezselyem van, tavaszi vetésű).

Most nézzük sorban az áttelelően vethető növényeket.

Elsősorban az őszi fokhagyma. Legkésőbb október elejéig el kell dugdosni. én 0 cm sor, 10 cm tőtávolságra szoktam. Kihajtva, meggyökeresedve szépen áttelel, legalább két héttel korábban szedhető fel, mint a tavaszi, és a fejek is nagyobbak, gerezdesebbek. Egyetlen hátránya, hogy nem áll el oly sokáig.
Ugyanígy el teszek egy jó adag dughagymát. Ebből lesz a korai zöldhagyma. Ezeket mindeképpen meg kell enni majd zölden, mert a vöröshagymát, ha bármilyen formályában, tehát dughagymaként is fagyhatás éri, magszárba fog menni. De ezzel nincs is baj, mert mindíg elfogy.

Ősz végén ilyen a saláta a hagymával.

Tavaly próbáltam először a hagyma közé szórni saláta magot. Én a saját felmagzott salátám megszedett magját szórtam ki. Kikelve ez is szépen áttelel. Tavasszal jól megvannak a zöldhagymával, a saláta takarja a hagyma szárát, így magasabban fehér a hagyma szára. Ebből lehet kiszedni fejessaláta palántának is.
Aztán a következő a petrezselyem. A lombnak nevelt metélő, és a gyökérpetrezselyem is. De, aki szép, hosszú gyökeret akar, az ne vesse el télre. Mert tavasszal ezek lombot nevelnek előbb, és a petrezselyem, mivel már átélt egy fagyot, azt hiszi, hogy már két éves, így egy idő után magszárat nevel. De addig korai vékonyka gyökereket is meg lehet enni. Ugyanez vonatkozik a sárgarépára is. A kikelt sorokat esetleg lehet vékonyan takarni szalma, széna, falevél takaróval. Vastagon ne, mert kipállik alatta, vagy beköltöznek a pockok. A fóliatakaró még rosszabb, mert a hőingadozástól állandó pára csapódik ki, a növény bepállhat. Én nem szoktam takarni. A petrezselyem levél télen csak megfagy, de konyhahőmérsékleten kienged, és jól felhasználható.

Jobb oldalt látszik a rengeteg elszóródott magból kikelt petrezselyem, fölötte saláta.

Én mást nem szoktam elvetni áttelelésre, de el lehet ugyanígy vetni a spenótot, sóskát, esetleg kelkáposztát is. A kelkáposzta csak az ország déli részein termeszthető így. Áttelelésremár augusztusban el kellett volna vetni. Ha a káposzta megfagy, az is felhasználható kiengedés után.

A fagy a kelkáposztának sem árt.

Céklát ne vessünk télre, mert tavasszal egyből magszárat nevel, nem lesz gumója. Az elszóródott magból kikelteknek is.

Így lehet próbálkozni. Ha nem sikerül,ahogyan gondoltuk, akkor sincs veszve semmi sem. Majd jön a tavasz, és lehet veteményezni újra.

Mennyi terület szükséges egy 4 fős család közel teljes ellátásához?

Miből, mennyit, mekkora területen kell termesztenünk, egy családnak?

Nemrég azt kérdezte egy olvasó, hogy mennyi terület szükséges egy 4 fős család közel teljes ellátásához?

Erre nem is olyan egyszerű választ adni. Elég sok tényezőt kel figyelembe venni. Az első, hogy a meglévő kertünk mekkora méretű. Más az, ha még ezután tervezünk kertet létesíteni, vagy venni. De a rendelkezésre álló terület nagysága mindenképpen meghatározó. Kis területet jobban be kell osztani, tervezni kell a művelési sorrendet elő, fő, utó veteményekkel és, ha van rá lehetőség, a hajtatást alkalmazni.

Aztán a másik kérdés, hogy mennyire szereti a család a zöldségek egyes fajtáját. Ez emberenként eltérő. Míg az egyik bármennyi zöldborsót képes lenne megenni, addig a másik még fenyegetés árán sem enné meg.

Függ a termesztés attól is, hogy mennyi időt tudunk a kertre szánni, valamint a helye is. Otthon a háznál, külső kertben, esetleg más településen, ahova csak utazással lehet eljutni.

A ráfordítható idő meghatározza a kertművelési feltételeket. Mennyi időt tudunk szánni a talajművelésre, öntözésre, gyomirtásra, vagy éppen a vadkár elleni védekezésre, és főleg a betakarításra.
Így csak eléggé általánosságban lehet ezt megfogalmazni. Aztán mindenki igénye, és lehetősége szerint alkalmazza.

Mindenki nagyobb örömmel fogyasztja a saját maga által megtermelt termést, a frissen leszedett zöldségféle felülmúlja minden szempontból a vásárolt tömegárut.
A kiindulás az egy főre átlagosan számítható fogyasztás, és az annak megtermelésére szükséges terület nagysága.

(Balás – Filius nyomán)

Zöldségfaj          Fejadag kg/fő              Terület nm/fő

Fejes káposzta          10,0                          5,0

Kelkáposzta              2,0                            1,5

Karalábé                   2,0                            1,5

Karfiol                      2,0                             2,0

Sárgarépa                 7,0                             3,5

Petrezselyem             4,0                            4,0

Zeller                        0,8                            0,8

Retek – hónapos       0,8                            0,8

Retek – téli               0,5                             0,2

Retek- nyári             0,4                              0,2

Cékla                      0,6                              0,4

Paradicsom             15,0                             5,0

Zöldpaprika            12,0                             6,0

Fűszerpaprika         0,5                               0,5

Uborka                  10,0                            10,0

Spárgatök               2,5                              1,0

Cukkini                   3,0                              1,5

Zöldborsó               6,0                              10,0

Zöldbab                  3,0                               5,0

Vöröshagyma          9,0                               5,0

Fokhagyma             0,3                               0,5

Fejes saláta             2,0                               2,0

Spenót                    1,0                               3,0

Sóska                     1,0                               2,0

Burgonya                 20,0                           10,0

Ebből mindenki hozzávetőlegesen kiszámíthatja a szükséges területet, és mennyiséget. Természetesen ezek között is vannak olyan zöldségek, melyeket elő, illetve utónövényként is lehet vetni. Ezeken kívül még vannak évelők, fűszerek és egyebek, (szamóca, sarjadék hagyma, póréhagyma, torma fűszernövények), melyek termesztésére még valamennyi területet számolni kell. Nem vettük még figyelembe a csemege kukorica, sütőtök és dinnye termesztési igényt sem. Ha a kertünk otthon van, akkor extenzívebben tudjuk művelni, így valamivel kisebb területen tudjuk a szükségletet előállítani. (sűrűbb növényállomány, öntözés)

Azt lehet megállapítani, hogy egy személyre:

Igen jó termelési lehetőségek között, (háznál, öntözéssel) 30 nm területet számítva a legfontosabb zöldségféléket, 50 nm számítva pedig szinte mindent meg lehet kellő beosztással termelni.

Közepesen jó (átlagos) lehetőségek között 80-100 nm

Gyenge (külterjesen, öntözhetőség nélküli, távoli) lehetőségek között 150 nm

területet számítva pedig mindent meg lehet kellő beosztással termelni. Ha ennél nagyobb a területünk, onnan már csak rajtunk múlik, mit termesztünk.

Példaként újra megemlítem, hogy az én kertem művelt területe csak 100 nm, és itt terem meg a zöldségfélék nagy része. Természetesen ez nagy helyigényű, és tömegesen termeszteni kívánt zöldségeknek nem elég (burgonya, csemegekukorica, sütőtök és dinnyefélék, valamint nagy mennyiségű káposztafélék).

A termelés során még azt is figyelembe kell venni,hogy a terményeket hogyan, hol, és milyen módon tudjuk télire eltárolni, mert ennyi területről betakarított termést frissen nem lehet elfogyasztani.

A fentiek figyelembe vételével mindenki mérlegelni tudja, miből, mennyit termeljen.

Végre nyár van

Eljött a július is végre, és ezzel remélhetőleg már nyár lesz, ami a termések beéréséről fog szólni. Lassan elmúlik a virágpompa, helyüket a különböző alakú és színű termések foglalják el.
Amerre járok, mindenhol különböző repülő "objektumok" tobzódnak. Nem győzőm a fejem kapkodni.

A paradicsomok szépen növekednek, lassan színesednek is. Az alsó levelek néhol bepöndörödnek, de ez nem betegség. Elsősorban a kacsolt töveken tapasztalható. Ez a levélsodródás

Az uborka az üvegházban egyre több termést hoz. Most már nem kell beosztani. Bennünket ez a két tő bőven ellát csemege, saláta uborkával.

A szabadföldi uborkák is nőnek szépen, főleg, mióta elkészült a támrendszer, és nem a földön vannak. Az uborka futónövény. Így jobban érzi magát, kisebb a gomba betegségek előfordulásának veszélye. No, meg kisebb helyre is van szükségük, főleg az ekkora kis kertben, mint az enyém. Eddig egyszer permeteztem meg Bordói leves vízzel.

A paprikák is lassan utolérik magukat, mert a korábbi hűvös időjárás ezeket vetette vissza legjobban.
Hetente le szoktam permetezni őket csalánleves kenőszappan lével, a tetvek ellen, és kálcium tartalmú levéltrágyát is kapnak a paprikák, és a paradicsomok is. Ez a későbbi bibepont rothadás (csúcsrothadás)  megelőzésére való. Ez a kálcium hiány egyik jele, de ekkor már késő. Meg kell előzni.

A kert ekkorra már kissé elvadult képet mutat, mivel és nem a szép, tiszta talajművelés híve vagyok. Sőt még kevés gyom sem zavar. A lényeg, hogy a talaj, ahol lehet, fedett legyen. Csak nem szabad hagyni a gazokat eluralkodni. Az uborka közé ezért is vetettem kaprot, és céklát. De ezek még ezután kelnek majd ki.

A kinti növényeket, az uborkák kivételével, még nem öntözöm. Nemrég még sok eső volt, így a talajban még sok nedvesség van eltárolva. Felesleges a növényeket öntözéssel elkapatni. Majd később, ha tényleg nyár lesz.
Ez az üvegházra természetesen nem vonatkozik, hiszen ott sosem esik az eső:-)

A ribizlit folyamatosan szedjük, málna is van még. Az epreket sajnos nagyrészt leverte a szél, így abból nem sokat tudtam hasznosítani.

A cukkíniből is bőség van, minden fajtából. Lassan az a kérdés, mi legyen vele. Elég egy. két nap, hogy nem ellenőrízzük a termést, már rögtön óriások lesznek. Ha nem használjuk fel, akkor is le kell szedni, mert csak akkor hoz új termést. Ellenkező esetben azt nevei, ami rajta van. Ugyanakkor minden nap ezt enni, nem biztos, hogy jó ötlet. Annyira, azért nem szeretjük:-)

De az biztos, hogy most már egyre több a termés mindenen, lassan saját paprika, paradicsom, uborka és még ki tudja mennyiféle termés várható. legyen üdvözölve a NYÁR Čapek soraival!

Miután a kertész ilyeténképpen végzett a rózsaoltással, észreveszi, hogy megint lazítania kellene az ágyások megülepedett, cserepes talaját. Ez a munka évente legalább hatszor követelőzik, s a kertész minden  ilyen alkalommal hihetetlen mennyiségű követ, kavicsot és egyéb istencsapását dobál ki kertje földjéből. Az a sok undok kő nyilván valamiféle magvakból vagy petékből fejlődik, de az is lehet, hogy a föld titokzatos méhéből  tör elő szakadatlanul; vagy talán a föld valamiképpen köveket izzad? Egyáltalában a kertészeti avagy kultúrtalaj, nevezhetjük humusznak vagy televénynek is, igen változatos összetételű. Alkotóelemei a következők:
föld, trágya, korhadt lomb, tőzeg, kövek, üvegcseréptörött tálak, szögek, drótdarabok, csontok, huszita nyilak, a csokoládé sztaniolja, téglák, régi érmék, ócska pipák, táblaüveg, törött tükrök, kiszolgált névtáblák, bádogedények, zsinegek, gombok, cipőtalp, kutyagumi, széndarabok, fazék füle, mosdótálak, rongyok, üvegcsék, csatok, kannák, kapcsok, patkók, konzervdobozok, porcelán szigetelők, újságfoszlányok és számtalan egyéb anyag. A hüledező kertész minden egyes alkalommal ilyesmiket bányász ki az ágyásaiból. Meglehet, hogy  egyszer egy örökégő kályha, Attila sírja vagy Szibilla könyve kerül elő a tulipánok alól; a kultúrtalajban a világon minden előfordulhat.
A kertészek kánonjoga szerint júliusban oltják, illetve szemzik a rózsákat. Ez általában a következőképp történik: előkészítik a csipkerózsát, a vadócot, vagyis az alanyt, amelyet oltani fognak, összehordanak egy csomó háncsot, s végül előkerftik az oltó- vagy a szemzőkést. Amikor minden szépen együtt van, a kertész a hüvelykujj a bögyén kipróbálja a kés élét. Ha a kés elég éles, belehasít a kertész ujjába, s ék alakú sebet ejt rajta. A vérző ujjat aztán bekötik, néhány méter gézt  csavarnak rá, úgyhogy az ujjon egy eléggé fejlett pufók bimbó keletkezik. Ezt nevezik rózsaoltásnak. Ha nincs kéznél vadrózsatő, az imént leirt hüvelykujjsebzést más alkalommal is végre lehet hajtani, például oltóvesszők, dugványok készítése, fattyúhajtások vagy elvirágzott szárak levágása, bokrok metszése során és így tovább.

De a fő gond júliusban mégiscsak a kert öntözése. Ha a kertész kannával öntöz, számolja a kannákat, mint az autós a megtett kilométereket. Nohát, hirdeti bajnoki gőggel, ma negyvenöt kannára vittem fel!Ha tudnátok, milyen jóleső érzés, amikor a hűs víz csobogva zúdul a kiaszott talajra, amikor alkonyatkor vízcseppek ragyognak a buzgó öntözéstől lucskos virágokon, leveleken, s szinte hallani, hogy a kert elégedetten, megkönnyebbülten sóhajt, akárcsak a szomjas vándor, aki letörölve bajuszáról a sör habját, így szól:
Hű, de milyen szomjas voltam! Csapláros, még egy pohárral! S a kertész lohol még egy kanna vízért, hogy csillapítsa kertje júliusi szomját.
 
 
Rózsák és floxok, napfényvirág és szépecske, sásliliom, kardvirág, harangvirágok és sisakvirág és peremizs, molyűző meg margitvirág - még mindig elég sok virágzik belőlük a rossz viszonyokhoz képest, istennek hála. Mindig van, ami virít, van, ami elvirít, mindig kell levágni fonnyadt szárakat, s ilyenkor így szólunk (a növényhez, nem magunkhoz): No, neked már befellegzett !
Lám, ezek a virágok igazán olyanok, mint a nők:
Olyszépek, üdék, az ember bámulja őket, hogy majd kinézi a szemét, mégsem fogja fel szépségüket teljes egészében, valamit mindig elszalaszt belőle, édes istenem, hisz minden szépség oly végtelen, oly kimeríthetetlen; de mihelyt elvirítanak (a virágokról beszélek!), akkor tudom is én, mintha már nem adnának magukra,  s durván szólva, olyanok, mint a lompos asszony.
Milyen kár, kedves szépem (a virághoz beszélek!), milyen kár, hogy úgy eljár az idő; a szépség elmúlik, csak a kertész marad meg.
A kertész számára az ősz már márciusban megkezdődik: az első elvirított hóvirággal.