A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 10., vasárnap

Tavaszi merengés a kertművelés ürügyén



  
Ahogyan egyre több a napsütés és egyre hangosabb a madarak éneke odakint, úgy dolgozna egyre többet a kertész a szabadban. Csábít a napsütés, de reggelente még gyakran fagyok vannak. Bár most csak az eső esik
Vannak olyan munkák a kertben, amiket ilyenkor is lehet végezni. Lehet a fákat metszeni, összeszedni a télre kint maradt gazokat, talajtakarókat. Esetleg elgereblyézni az ágyások felszínét, hogy amint az idő engedi lehessen vetni.


Sokan ilyenkor türelmetlenül elkezdik a veteményezést, mondván, hogy a zöldség, retek, saláta hidegtűrő. Az lehet, de a csírázáshoz ezeknek is kell megfelelő hőmérséklet, és nem nagyon szeretik az éjszakai fagyokat. Várni kell, míg kissé felmelegszik a talaj is. Ellenkező esetben a magok elfekszenek és, ha sok nedvesség van, akár el is rothadnak, mire kikelnének. Erre mondják, hogy a zöldség „kotlósodik”, befullad.
A zöldborsót azt lehet kezdeni, mert annak először a talaj nedvességét magába kell szívnia, meg kell duzzadni. Na a többi magnak is, de a borsó mennyivel nagyobb!

Tehát türelem. A földművelők sok-sok évszázad tapasztalatával generációkon keresztül megőrizték egymás tudását. Tudták mit, mikor vessenek, tudták, hogy mi mehet egymás mellé, és mi az, ami gátolja a másik növény fejlődését. Egymásnak adták át a tudást a nemzedékek.
 Mai korunkra ez is megváltozott, generációk estek ki a megváltozott életkörülmények miatt, a földművelés egyre kisebb mértékben jelent megélhetést. Én voltam olyan szerencsés, hogy gyermekként még nagyszüleim mellett szívhattam magamba az ők tudását, lehettem el módszereiket, fogásaikat. Némely szerszámom még a nagyapámé, apámé volt. Nagyapám érdekes módon a kertjében mindig mezítláb dolgozott legtöbbször. Azt mondja így érzi a földet. A melegét, hűvösségét, nedvességét, porát. Itt a lényeg. Érezni kell a körülöttünk lévő természetet. Nem benne, hanem vele kell élnünk.

Sokan talán éppen ettől a vágytól vezérelve vonzódnak a kertműveléshez. Érzik, hogy a napi élet rohanásában, a mindenkori taposómalomból időnként ki kell törni. Le kell állni és valami teljesen mást kell csinálni. Így fordulnak vissza a természethez. Vannak akik túráznak a szabadban, vannak akik valamit alkotni akarnak. És vannak, akik mindkettőt. Ők kertet gondoznak. Nem baj, ha nem csinálták, nem baj, ha nem ismerik a fogásokat. A kapa, az ásó majd egyszer csak belesimul a kézbe, és a sokadik magból termés lesz. Akkor pedig jó érzéssel leül, és büszkén nézi a teremtményét.


A legtöbben idegenkednek, félnek a kémiai szerek használatától, hiszen mindenhol azt hallják, hogy ma már nem lehet mérgek nélkül termeszteni semmit. De lehet. Magunk és gyermekeink számára meg tudjuk termelni a zöldségeket, gyümölcsöket, amiknek nem az anyagi értéke a jelentős, hanem az érzés, hogy ezt mi termeltük, a saját földünkben, kezünk munkájával, mérgek nélkül.
Nekik (is) szól ez a blog. Segítség, kapaszkodó, ha elbizonytalanodnak.
A kertészkedés állandó kísérletezés, hiszen a régiek is így jöttek rá összefüggésekre, így találtak új fajtákat. Némi sikertelenség előfordulásakor sem kell elcsüggedni. Majd legközelebb sikerül.
Sok sikert és kellemes időtöltést kívánok mindenkinek.


2011. április 22., péntek

Április, kezdődik a szezon

Paradicsomok ültetése a szabadba.


Egyre több  a virág, több a szín, melegebb az idő. Élednek a kertek.
A beköszöntő jó idő hatására melegszik a talaj. Április 20-25 között a fejlett, legalább 20 cm magas, elégséges gyökérzettel rendelkező paradicsom palántákat ki lehet ültetni. 


Némelyik paprikám már virágos, de nem ültetem még ki őket szabadba.
Az egy tő Bernadett uborka majd üvegházba lesz ültetve, de még hidegnek tartom az éjjeleket.




A kiültetés előtt szellőztetéssel, kihordással, előbb árnyékos, majd fokozatosan napos helyre helyezve szoktassuk a kinti körülményekhez őket.



A paradicsom nemsokára fejlődésnek indul a kiültetés után, erős gyökérzetet nevel, így az esetleges májusi lehűléseket  még sérülés után is kiheveri.
Ha május elején ültetjük ki, akkor esetleg nem lesznek eléggé fejlettek ahhoz, hogy átvészeljék a lehűlést. A kényes fajtákkal inkább várjuk meg a május közepét.
A paradicsom palánták, ha megnyúltak, akkor ferdén ültessük a talajba, hogy a hosszabb szárrész is föld alá kerüljön. Majd ott is gyökeret fejleszt. A tőtávolsága minimum 40 cm legyen. (40-60 cm) A szellősebb állomány esetleg kevésbé kapja el a gombabetegségeket. A sortávolság 60-80 cm legyen. A determinált, bokor paradicsomoknak nem feltétlen fontos karó. A féldetermináltaknak karó, a folytonnövőknek karó vagy támrendszer szükséges. 


A paprikát szabadba szerintem nem szabad még kiültetni. Az éjszakai lehűlés még sok a paprikának. Üvegházba, fóliába azonban már ki lehet ültetni.
Az én palántáim is már az üvegházban alszanak. Sőt, oda paprikákat is földbe ültettem már.
A répák, borsók kikeltek, a petrezselyem kérdéses. Ha eddig nem kelt ki, már nem is fog.


Az üvegházban lévő retekre pedig már meleg van, nem biztos, hogy gumót fog hozni. A bolha ellen gondoskodjunk, hogy a talaja mindig nedves legyen.



Vethetünk uborkát palántának, és cukkinit akár szabadba is. Vethető cékla is.
Ahol lehet a palánták talaját takarjuk kaszált fűvel, mulccsal.
Közben meghaladtuk a 100000. letöltést is, ami azt jelenti, hogy ennyiszer meglátogatták a blogomat. Köszönöm!

Élvezzük a kert örömeit, a jó időt. 

Végül a közelgő Húsvét alkalmából köszöntök minden látogatót. A lányoknak sok locsolót. Kellemes Ünnepeket!





2010. május 6., csütörtök

Május eleje a kertben

Május eleje a kertben.



Zsálya és kamilla

Számomra nincs semmi, ami annyira jellemezné a kettősséget, mint a kert. Mindig állandó, és mindig változik.
Állandó abban, hogy mindig azt nyújtja számomra, amit várok tőle. A nyugalmat, a lelket és szemet tápláló szépséget, no meg a fizikai kikapcsolódást, a test felfrissülését. Ugyanakkor állandóan változik. Nincs a napnak sem olyan időszaka, amikor nem változik benne valami. Kibújt egy kis növénykezdemény, kinyílt egy virág, megjelent az első termés valamin, a kert élőlényei végzik szokásos munkájukat. Követi a hónapok, évszakok változását.

Nem lehet megunni.


Tegnapra nagy örömömre az üvegházban kivirágzott a paradicsom. Ez korai, Marmand fajta.


De láthatók bimbókezdemények a paprikákon is. Az üvegházban a retkek lassan felmagzanak, de lehet, hogy néhányat meghagyok magnak. A talaj felszínére szórtam bazsalikom magokat is. Ezeket nem kell takarni, mert a bazsalikom fényben csírázik. Csak nedvesen kell tartani a vetést. Kell a paradicsomok mellé majd. (védeni, de enni is)


Az éjjeli csendes eső felfrissítette a növényeket, átáztatta a talajt.


A borsó is virágzik, néhány hét, és jöhet az első tavaszi zöldborsó leves. Ez korai Rajnai törpe.


Az ősszel eldugdosott zöldhagymának szép, nagyon hosszan világos szára van. Szerintem ez azért van, mert ősszel elvetett salátával van vegyesen. A saláta árnyékolta a szár egy részét, így világos maradt. Van közte kamilla is. Ebben a társításban nyoma sincs hagymalégy és peronoszpóra kártételének.

A vas karón a palack vakond riasztó. Az oldalt szárnyszerűen kivágott palackot a szél forgatja. A vas a hangot levezeti a földbe, ami vakond tájékozódását zavarja.
Az esőtől a nem takart területeken kinőttek a gyomok is, ezeket ki kell majd szednem. De annyit várok vele, hogy felszáradjon, mert most minden kastos, vizes. De ez az eső most jókor jött.


Most a várakozásban megyek enni, túró, zöldhagyma, retek, puha kenyér lesz a tányéron.

Majd találkozunk!:)

2010. május 2., vasárnap

Május van

Május van a kertben is.

"Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél."

Április végén néhány napig távol voltam, így nem tudtam elköszönni az áprilistól. Remélem nem haragszik meg ezért rám. Ebben az évben nagyon jó volt, Nem szeszélyeskedett, volt meleg, volt nedves, megfelelő volt a sarjadó növények számára. Így utólag már nem érdemes hosszabban nála időzni, mert itt toporog a küszöbön a május, minden tavaszi hónapok legszebbike, a kiteljesedés, a szépség hónapja. Az új vendéget kell beengednünk, s nem a távozó lépteit figyelni.



Köszöntsük a májust, a munkát Čapek írásával:

Ünnep



... Ám én készakarva nem a munka ünnepét akarom megénekelni, hanem a magamét. S ha épp nem lesz eső, minden bizonnyal a kertben guggolva fogok ünnepelni, mondván: "Várj csak, szórok ide alád egy kis tőzeget, s itt ezt a hajtásodat levágom. Szeretnél egy kicsit mélyebben ülni a földben, nemde?" A pázsitviola azt feleli, hogy szeretne, s erre mélyebbre ültetem. Mert ez itt az én földem, az én vérrel, verejtékkel öntözött földem, s ez szó szerint értendő, mivel ahányszor az ember levág egy vesszőt vagy hajtást, csaknem mindig megvágja az ujját is, amely voltaképpen szintén afféle vessző vagy hajtás. Akinek kertje van, óhatatlanul tulajdonossá válik: kertjében nem ilyen vagy olyan rózsa nyílik, hanem az ő rózsája, nem azt látja és állapítja meg, hogy már virágzik a cseresznye, hanem hogy az ő cseresznyefája virágzik. Akiből tulajdonos lett, bizonyos közösségre lép felebarátaival például az időjárás dolgában; erről a témáról szólva ezt mondja:


"Elegünk van már az esőből", vagy: "jó kis esőt kaptunk".


Azonkívül egy nem kevésbé erős elkülönülés mutatkozik rajta. Megállapítja, hogy a szomszéd fái az ő fáihoz képest csak holmi piszkafák és kócos seprűk, vagy úgy találja, hogy a birsalma mennyivel szebben tenyésznék az ő kertjében, mint a szomszédéban és így tovább. Igaz tehát a tétel, hogya tulajdon létrehoz bizonyos kollektív érdekeket, például, ami az időjárást illeti, de az is igaz, hogy egyúttal igen-igen erős, sőt önző vállalkozói és birtoklási ösztönöket is táplál. Nem kétséges, hogy az ember bátran síkra száll a maga igazáért, de még nagyobb készséggel, még vadabb elszántsággal hajlandó síkra szállni a kertjéért. Akinek néhány négyszögölnyi földje van, s azon valamit termeszt, az valóban többé-kevésbé konzervatív lénnyé válik, mert több ezer éves természeti törvényeknek van kiszolgáltatva. Mert mondjon bárki bármit, semmi sem rövidíti meg a csírázás idejét, és nincs hatalom, amely május előtt virágzásra bírná az orgonát. így hát az ember szépen észhez tér, s aláveti magát a törvényeknek, szokásoknak.


Téged most, kedves Campanula alpina, mélyebbre ültetlek. Munka! Igen, munkának lehet nevezni ezt is, hogy itt piszmogok a földdel, mert hiszen, istenemre, közben erőltetem a hátam meg a térdem. De nem a munka itt a fontos, hanem a harangvirág! Nem azért dolgozom, mert a munka jó, a munka nemesít, vagy mert egészséges, hanem azért, hogya harangvirág szépen virítson, a kőtörőfű pedig dús párnává duzzadjon.


Ha valamit ünnepelni óhajtanánk, nem a munkánkat, hanem a harangvirágot vagy a kőtörőfüvet kellene ünnepelnünk, mert őértük dolgozunk. S ha nem cikket, könyvet írnánk, hanem a szövőszék vagy az esztergapad mellett görnyedeznénk, nem azért végeznénk a munkánkat, mert munka, hanem azért, mert füstölt húst kapunk érte borsófőzelékkel, vagy azért, mert van egy sereg gyerekünk, és mert élni akarunk. Ezért ma a füstölt húst és a borsófőzeléket, a gyerekeket meg az életet kellene ünnepelnünk, mindazt, amit a munkánkért vásárolunk, amiért a munkánkkal fizetünk. Vagy pedig azt kellene ünnepelnünk, amit a munkánkkal létrehoztunk.


Az útépítők ne csak a munkájukat dicsőítsék, hanem az országutakat, amelyek az ő kezük nyomán lettek, s a szövőmunkások a munka ünnepén elsősorban azt a sok-sok kilométernyi vásznat és kanavászt ünnepeljék, amit megszőttek a gépeken. Mindig így mondják:


a munka ünnepe, s nem így: a teljesítmény, a végzett munka ünnepe! Márpedig az ember inkább arra lehetne büszke, ami kikerült a keze alól, mint arra, hogy egyáltalán dolgozott.


Megkérdeztem valakit, aki annak idején látogatóban járt Tolsztojnál, milyen volt az a híres Tolsztoj varrta csizma. Az illető azt mondta, hogy bizony szerfelett silány. Ha az ember dolgozik, azért dolgozzék, hogy örömét lelje a munkában, vagy azért, mert érti a dolgát, vagy azért, hogy megéljen. Mert ha valaki elvből varr csizmát, elvből és erényességből dolgozik, az olyan munkát végez, ami sokat nem érhet.


Azt a napot szeretném megérni, amikor a munka ünnepe az emberi ,ügyességnek, a munka mesterfogásainak ünnepe lesz, amikor azokat dicsérik majd, akik tudják, hol fogják meg a dolog végét. Ha ma a világ leghozzáértőbb, legtalpraesettebb embereit ünnepelnénk, akkor különösen vidám napunk volna, igazi ünnep, olyan, mint a búcsú napja, minden derék, jóravaló ember ünnepe ...


Úgy ám, csakhogy a munka ünnepe komor és szigorú nap. De te ezzel ne törődj, tavaszi floxom kicsiny virága, te csak tárd ki szépen első rózsás kelyhedet!

(Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása)

2010. március 3., szerda

Március köszöntés a kertben

Visszavonhatatlanul itt a Tavasz.

Ha még rúg is néha a tél, akkor is vége lesz már. Március van. A krókuszok, scillák már bontják szirmukat, és a nárciszok is bimbóznak. A mogyoró barkái kinyiltak.
Tavaszköszöntőül néhány friss kép, és Capek Márciusából részlet.

Eljön a március is.


Ha a valóságnak és az ősi tapasztalatoknak megfelelően óhajtjuk leírni a kertész márciusát, akkor elsősorban is gondosan meg kell külö~böztetnünk két dolgot:


a) mi a dolga a kertésznek, és mi mindent szeretne elvégezni;


b) mit tesz a valóságban, mivelhogy nem tehet többet.


a) Hogy buzgón, szorgosan tevékenykedni akar, az magától értetődik. Szeretné elhordani a fenyőgallyat és kitakarni a növényeket, szeretne ásni, trágyázni, rigolozni, kapálni, szeretné forgatni, lazítani a talajt, szeretne gereblyézni, egyengetni, öntözni, szaporítani, dugványozni, ültetni, áttűzdelni, kötözni, permetezni, műtrágyázni, gyomlálni, magot vetni, tisztogatni, metszeni, verebeket és feketerigókat hessegetni. Szeretné szagolgatni a földet, az ujjával kikapargatni a földből a hajtásokat, ujjongva ünnepelni a nyíló hóvirágot, letörölni a verejtékét, megropogtatni a derekát, szeretne, farkasétvággyal enni, mohón oltani a szomját, az ásóval aludni térni, hajnalban· kelni a pacsirtával, magasztalni a napot és az égi harmatot.


Szeretné tapogatni a kemény rügye ket, kérgesre-hólyagosra törni a tenyerét a szerszám nyelével, egyszóval szeretne tavaszi vidáman, szilajon, kertész módra élni.


b) Ehelyett viszont csak szitkozódik, mert a talaj még mindig vagy már megint fagyos, odahaza tombol,mint ketrecbe zárt oroszlán. Amikor a kertet újra belepi a hó, náthásan gubbaszt a kandalló mellett, fogorvoshoz kénytelen járni, tárgyalása van a bíróságon, látogatóba érkezik hozzá a nénikéje, dédunokája vagy az ördög öreganyja. Egyik napja a másik után megy veszendőbe, mert - mintha csak megbabonázták volna - épp most márciusban szakad rá csőstü1a gond, baj, kellemetlenség, százféle sorscsapás. Márpedig tudnunk kell:
"a március a legserényebb kerti munka hónapja, ilyenkor készítjük elő a kertet a tavasz érkeztére".


Bizony. az ember csak mint kertész tudja méltányolni az efféle, kissé elkoptatott frázisokat, mint a "kegyetlen hideg", a "zord északi szél", a "pusztító fagy" s a hasonló költői szitkokat, sőt jómaga még ezeknél is költőibb kifejezésekkel él, mondván, hogy az idei tél valóságos istencsapása, szörnyűséges tél, fene egy tél,átkozott, gonosz, ördöngös tél, s a költőktől eltérően nemcsak az északi szelet szidalmazza, hanem a dühös keleti szeleket is, és kevésbé átkozza a havas esőt, mint az orvul támadó, alattomos száraz fagyokat. Kedveli az ilyenforma képletes kifejezéseket, mint például:


"a tél keményen ellenáll a tavasz támadásának", és szerfölött megalázónak érzi, hogy ebben a harcban semmiKéppen sem nyújthat segítséget a zsarnok tél leveréséhez és eltiprásához. Ha kapával vagy ásóval, puskával vagy alabárddal támadhatna a télre, fegyvert ragadna, és bősz csatakiáltással vonulna harcba. Ám csak annyit tehet, hogy minden áldott este lesi a rádiónál a Meteorológiai Intézet hadihelyzet-jelentését, és ádázul szidja a Skandinávia fölötti magas légnyomású területet vagy az Izland fölött kavargó alacsony nyomás okozta légköri zavarokat. Mert hát mi, kertészek, tudjuk, honnan fúj a szél. Nekünk, kertészeknek, különösen megszívlelendők a népi időjóslás bölcsességei. Mi hiszünk Jégtörő Mátyásban, s ha Mátyás nem törte meg a jeget, várjuk, hogy "Sándor, József, Benedek - zsákban hozza a meleget", tudjuk, hogy "márciusban még foga van az időnek", hiszünk a fagyosszentekben, a tavaszi napéjegyenlőségben, abban, hogya Medárd-napi eső negyvennapi esŐsidőt hoz, és hisszük még sok hasonló időjárási regula igazát, amelyekből kiderül, hogy az embernek a világ kezdete óta rosszak a tapasztalatai az időjárásról. Az sem volna csoda, ha efféle szólásmondások is elterjedtek volna: "május elseje, hóolvadás ideje", vagy: "Szent György napján szokott dolog, hogy megfagy a füled, orrod", avagy: "Péter-Pálkor jól teszed, ha bundádat felveszed", továbbá: "István király ünnepén járkálhatsz a tó jegén", és végül: "Szent Mihálykor az egyik tél végződik, a másik meg kezdődik". Egyszóval a népi időjóslatok nagyobbára kedvezőtlen és nem valami örvendetes dolgokat ígérnek. Épp ezért az emberi nem csodálatos és törhetetlen optimizmusának nincs fényesebb bizonyítéka, mint a kertészek létezése, a kertészeké, akik az időjárás megszolgált rossz hírével dacolva minden évben újra várják a tavaszt, és lelkesen nekilátnak a tavaszi munkának.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása
A végére egy kerti ötlet:
Aprómagvak csoportos vetése, korai termesztésre:
 
Nehezen csírázó, vagy korai kiültetésre szánt növények siettetésére egy ötlet. Blokktálcába, vagy műanyag poharakba földet teszünk, és ebbe teszünk a mag nagyságától függően 3-6 szem magot, vízzel spricceljük, majd földdelvékonyan takarjuk. Ha kikeltek, és szabadföldön is jobb az idő, ki lehet venni az edényből, és egymástól 5-10 cm távolságban kiültetni. Így hamarabb kapunk ehető termést.
Ilyen módon lehet előnevelni retket, sárgarépát, petrezselymet, pasztinákot, akár borsót, később babot. Én az üvegházban tartom, naponta spriccelem. Esetleg melegebb helyre is lehet vinni. A vetést nedvesen kell tartani.