A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Čapek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Čapek. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 7., péntek

Új év kezdetén a kertben

Vetési terv 1. avagy nézzük át, milyen magjaink vannak.

Januárnak ebben a szakaszában a szabadban sok munkát nem lehet végezni. Legalábbis nálam nem. A kert szinte úszik. Most lassan elolvad a hó, és az is szaporítja a vizet. Remélem tavaszra azért művelhető lesz. Máshol még lehet széthordani még a trágyát, esetleg, ha szükséges ásni.
Kertezéssel kapcsolatos dolgok, csak bent a meleg (és száraz) szobában történnek még egy darabig.

Elkezdem tervezni, hogy mit és miből mennyit fogok termeszteni. Számunkra a gyökér és levélzöldségeken kívül a legfontosabbak a pardicsom és a paprika. A kabakosokból a cukkini és az uborka termesztésére van még hely. A nagyobb tökfélék hely hiányában nem férnek el a kertben.

Gyökérzöldségekből marad a jól bevált félhosszú petrezselyem, a sárgarépából az Amszterdami, a és a Fertődi vörös, valamint egy Rekord nevű, flakker tipusú tárolási fajta. Zellerből marad a tavalyi Edward nevű, kerek, oldalgyökér nélküli, ami jól bevált. Lesz még pasztinák is. Céklából Rubin, és kipróbálom az Egyiptomi laposat is.
Retkekből a korai hónaposok lesznek több színben és fehér jégcsap. Aztán később Jánosnapi, Húsvéti rózsa, és Fekete téli gömbölyű.

Káposztafélékből kelkáposzta (Rakéta) lesz korai, ami jó utónövénynek is, bimbóskel, fehér karalábé, és pár darab karfiol (Beta), valamint brokkoli (Romanesco).


Kabakosokból a legfontosabb, amit üvegházban nevelek, a Bernadett saláta uborka. Szabadban befőzésre, savanyításra, kovászolásra a szokásos Perez, Mohikán és talán Kecskeméti keseredésmentes lesz. Cukkiniből zöld Diamant nevű olasz, és a Kertimag  sárgája lesz, esetleg fehér.

Paprikából elég nagy a kínálat, így nehéz választani. Paprika fajták közül azt tapasztaltam tavaly, hogy egyes fajták palántjainak nevelését hetekkel korábban el kell kezdeni nevelni szabadföldi kiültetésre is. Ilyen volt a Kapia, a Bikaszarv (piros, sárga), Start, és a török paprikából fogott magom is. De ilyenek a Gigant és kaliforniai tipusok is. Ezek hosszabb termőidejűek, és a májusi kiültetéskor még nem elég fejlett palánták később hoznak termést. A korábbi neveléssel már akár bimbós palántát lehet kiültetni. A paprika esetében ez nem káros.
Maradnak a jól bevált zöldpaprikák is, a Duna, Kofa, Rekord, Csipke.
Fehérből a Tizenegyes, a Start és Ciklon. Újdonság lesz ebben az évben a Csüngözön, és a kissé csípős Balaton.
A Húsos nagy fajtákból Kapia, Bikaszarv, Kaliforniai és Anatóliai lesz.
A Szentesi kosszarvút tavaly nem szerettem meg, vékony volt a húsa, és savanyítani sem vált be. Cseresznye paprika (piros és sárga) az kell, meg szárítani az apró erősek közül is több fajta (ceruza, macska) lesz..Savanyúságba meg Kecskeszarvú és Lombardo nevű pepperoni.


Paradicsomokból nem sokat tudok ültetni, de ennyi elég szokott lenni, nem tervezek új fajtákat, mivel a hely nagysága miatt erre nincs is sok lehetőség. Az Ökörszív, a Lugas f1, és a Kerek az marad. A feketén még gondolkozom, repedésre hajlamos volt a Black Prince, és túl nagy sikere sem volt.korallból  kb 2 tő, esetleg Ace 55.

Viszont Antonio barátom ígért nekem a napfényes Itáliából, San Marzanót több változatban, és fürtös, apró szendvics paradicsomot. Ezekre nagyon kíváncsi leszek.San Marzano nélkül nem lehet paradicsomot nevelni. Lének, aszalásra, enni is nem találtam finomabbat.

Borsóból korainak Rajnai törpe, későbbre Zsuzsi lesz.
Más növényekből sem tervezek új fajtákat, maradnak az eddigi, bevált fajták. Nem tudható, hogy miként alakul az időjárás. Jelenleg a kert egy részét víz borítja, de, ahol nincs víz, ott is nagyon nedves a talaj. Még nem látható, hogyan lehet tavaszra ezt a talat művelni.

Most egyenlőre a magok leltározása folyik, esetleg pótolni azt, ami hiányzik.
Nem szoktam nagy gondot csinálni a magok beszerzéséből. Egy városi gazdaboltban veszem meg amire szükségem van. Az olcsó, bevásárlóközponti magokból nem veszek. Nagy áruházakba ritkán jutok el, de itt is csak néhány különlegesség csábíthat el. Általában a ZKI és a Budapesti kertimag termékeit szeretem használni. Ezek mindíg beváltak.
Itt több paradicsom, és paprika megnézhető azok közül, amit termeszteni fogok.
A magok a legtöbb zöldségnél több évig is felhasználhatók.
Az ez évi tervezett fajták listája, a korábbi évekkel együtt megnézhető és letölthető: Fajtajegyzékem2011

Csíraképességről egy lista:
Csíraképesség megőrzésének ideje, a vizsgálat idejét a zacskókon fel szokták tüntetni, innen lehet az éveket számolni.

Káposztafélék: 3-4

Zeller:2-3

paradicsom: 2-4

Paprika: 2-4

Kabakosok: 5-8

Kapor: 2-3

Jégsaláta: 3

Fejessaláta: 3

Cékla: 4-5

Petrezselyem, répa: 2-3

Hagymafélék: 1-2, de a tapasztalat szerint ezekből minden évben új mag kell.

Borsó, bab 2-3 év

Így egy zacskó mag több évig is felhasználható. Mindenki nézze át a készletét, a pótlásról pedig még nem maradt le senki.
Ezután azt kell kitalálni, hogy miből mennyit, és hova ültessünk.

Azoknak a kedves látogatóknak, akik végig követték a tavalyi évet, és tetszettek a Capek idézetek, innen letölthetik a teljeset.

2010. december 21., kedd

Tél a kertben

Megérkezett a tél.

Decemberben volt már mindenféle idő. Esőből éppen elég, a kert végében is megállt a víz, de most ez nem csinált nagy kárt, míg máshol, másoknak bizony nagy gondokat okozott.


 A határ egyes részei is teljesen víz alatt vannak. Aztán megérkezett a hideg, majd a hó is. A kertet fehér lepellel borította be. Azután ennek is vége lett, olvadt, most szennyes, sáros minden.  Eddig nem volt szép a tél.


Munka már kint nincs. El lehet kezdeni a tervezgetést, a magok beszerzését. Na meg elvégezni az év számvetését. Mi sikerült, mi fog elmaradni jövőre, miből kell kevesebb és milyen új növények kerülnek szaporításra.
Egyenlőre hátradőlünk, emlékezünk a nyárra,tervezgetjük a jövőt, és várjuk az ünnepeket.



Az év utolsó hónapja

Most már hál’ istennek minden elkészült. Hát hiszen volna még egy és más tennivaló, mert ott hátul kemény a föld, mint a vas, azt az imolát meg tulajdonképpen át akartam ültetni, de most már béke vele, leesett az első hó. Okosabb lesz, ha megyek, és annyi idő óta először megnézem a kertet!

Az a fekete valami, ami kiáll a hóból, az a szurokszegfű, ez az aszott szár a kék harangláb, amott az az elperzselt levélcsomó az asztilbe. De nézzük csak, az a csutak a hanga őszirózsa, az Aster ericoides, s itt, ahol semmi sem látszik, itt a narancssárga zerbeboglár, az a kis kupac hó a Dianthus, persze hogy a Dianthus. S ott az a száraz szár, az alighanem a piros virágú cickafark.

Brr, hanem csíp a hideg! Az ember még télen sem gyönyörködhet a kertjében.
Jól van hát, fűtsünk be, hagyjuk a kertet szunnyadni a könnyű hódunna alatt. Jólesik most másra is gondolni, roskadozik az asztal az el nem olvasott könyvektől, fogjunk hát hozzá az olvasáshoz; annyi egyéb tervünk, gondunk van, szedjük csak elő őket. Csakhogy jól betakartunk-e mindent fenyőgallyal? Elég takarót tettünk a fáklyaliliomra, nem felejtettük el betakarni az ólomgyökeret? A kalmiát is árnyékolni kellene egy-két gallyal, s jaj, nem fagy-e meg az azálea? Mi lesz, ha nem hajtanak ki a boglárka gumói? Akkor majd ültetünk a helyükbe… mit is?... várjunk csak… várjunk csak, mindjárt megnézzük valamelyik árjegyzékben.
Decemberben tehát a kert főként a kertészeti katalógusok tömegében fejeződik ki. Maga a kertész üveg alatt, fűtött helyiségben telel át, őt nem istállótrágya és fenyőgally takarja, őt nyakig elborítják a kertészeti árjegyzékek és prospektusok, könyvek, füzetek, s ezekből azt olvassa, hogy:

1. a legértékesebb, leghálásabb és teljességgel nélkülözhetetlen virágok épp azok, amelyek az ő kertjében eddig egyáltalán nincsenek meg;

2. minden, ami a kertjében van, „egy kicsit kényes”, „könnyen kifagy”, vagy hogy egy ágyásba, egymás mellé ültetett el olyan virágot, amely „nedvességet igényel”, s olyat, amelyet „óvjunk a nedvességtől”, hogy az, amit különleges gonddal a legnaposabb helyre tett, „teljes árnyékot” kíván, és megfordítva;

3. vagy háromszázhetven, sőt még több virágfaj létezik, amely „több figyelmet érdemelne”, és amelynek „nem volna szabad hiányoznia egyetlen kertből sem”, vagy pedig legalábbis „egészen új és meglepően érdekes fajta, s jóval felülmúlja az eddigi eredményeket”.

Mindettől a kertész decemberben nagyon elszontyolodik. Rémüldözni kezd, hogy tavaszra egyetlen szál virágja ki nem hajt, mert kifagynak vagy befüllednek, elpusztulnak a nedvességtől, vagy éppen a napfény hiánya miatt, és váltig azon töpreng, hogyan fogja a szörnyű hiányokat pótolni.
Másrészt a kertész rájön, hogy még ha kevés növénye pusztulna is el, akkor sem lesz a kertjében jóformán semmi azokból a „legértékesebb, dúsan virágzó, egészen új, felülmúlhatatlan” fajokból, amelyekről most olvasott hetvenhét katalógusban. Ez is elviselhetetlen hiány, amelyet valahogy pótolni kell. Ekkor az áttelelő kertészt már végképp nem érdekli többé, mije van a kertben, csak azzal van tele a feje, mije nincs, és persze a hiányzó növények száma a jóval nagyobb. Bújja hát a katalógusokat, aláhúzogatja, mit kell megrendelnie, minek nem szabad hiányoznia többé a kertből. Első nekibuzdulásában kijelöl négyszázhetven évelő virágot, amit ha törik, ha szakad, meg akar rendelni. Mikor összeszámolja őket, egy kicsit lelohad a lelkesedése, s vérző szívvel kezdi kihagyogatni azokat, amelyekről egyelőre kénytelen lemondani. Ezt a fájdalmas selejtezést még vagy ötször kell végrehajtania, akkorra már csak mintegy százhúsz marad „a legszebb, leghálásabb, nélkülözhetetlen” évelőkből, s ezeket örömtől repesve megrendeli. „Küldjék, kérem, március elején!” Istenem, bárcsak már március lenne, gondolja lázas türelmetlenséggel.

De hát vaksággal verte meg az Úr; márciusban rájön, hogy a legnagyobb fáradsággal is bajosan talál a kertjében két-három helyet, ahová még valamit ültethetne, s azt is csak a kerítés mellett, valahol a japán birs árnyékában.

Miután a kertész elvégezte ezt a fő s – amint látjuk – egy kissé elhamarkodott téli munkát, kegyetlenül unatkozni kezd. S mivel csak „márciusban kezdődik a munka”, számolja a napokat, mennyi van hátra márciusig, és mert igen sok, levon belőlük tizenötöt, mondván: „néha már februárban kezdődhet a munka”.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

2010. október 16., szombat

Október- itt van az ősz...

... Itt van ujra.

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét
.
- Petőfi Sándor - 

Az október beköszöntével visszavonhatatlanul itt van az ősz, és vele a kerti szezon utolsó időszaka. Igaz még jön a tél is, de akkor, már csak a hideg uralkodik mindenhol, és a hó alatt a magvak egy melegebb tavaszról álmodnak, amikor újra kezdődik a körforgás.,


Még mindíg találunk a kertben terméseket. Szinte hihetetlen, hogy a sok eső, és a lehülés dacára október első harmadában még mindíg szedhettek szabadföldi uborkát bőségesen. A paradicsomnak vége lett, de a paprikák is teremnek még. Ezeket az első talajmenti fagyok elviszik majd.

A paradicsomok teljesen leszáradtak. Gyökerestől kiszedtem őket, és elégethetők, vagy mehetnek a komposztra.
A még kint lévő vastaghúsú kaliforniai, kapia, bikaszarv típusú paprikákat zölden le lehet szedni a fagyok elől, darabonként valamilyen papírba csomagolva egy papírdobozban elhelyezve, hűvös helyen akár karácsonyig el lehet tárolni. Néha át kell nézni, és a romlottakat kidobni. Volt úgy, hogy még januárban is volt így eltett paprikám.

A szép piros csemege fűszer, és erős paprikákat leszedés után, a szárukon átfűzött cérnára fűzzük fel, majd így felakasztva szellős, napos helyen utóérleljük, szárítjuk. Ha az időjárás esősre, nedvesre fordul, akkor vigyük szárazabb helyre, pl kazánházba. Ha nem akarjuk ledarálni, akkor felfűzve eláll egy évig, és ételbe csövesen lehet felhasználni. Daráláshoz előbb meg kell a rossz részektől, és a magoktól tisztítani, csörgősre szárítani kályha, kazán, radiátor mellet, és ledarálni. Papírzacskóban érdemes tárolni, hogy ne dohosodjon be. Üvegben tároláskor néha rázzuk meg, hogy ne tömörödjön nagyon egybe.


Cukkini is van, sőt még virágzik is. Kint hagytam még a sárgarépát és petrezselymet is, ezeknek a kisebb fagyok sem ártanak, úgyszintén a pasztináknak.

 A zellert azonbanhamarosan felszedem, mert fagy hatására elszíneződik a húsa. Lassan lehet a kintlévő téli retkeket, céklákat, karalábékat is felszedni. A levelektől, földtől  megtisztítva, de nem sértve a termést homokkal rétegve vödörben eltárolhatjuk sokáig. A homok a kiszáradástól védi. Ha nem tároljuk sokáig, akkor nem fontos homokkal rétegezni, de letakarással csökkenthetjük a kiszáradását. Céklát megtisztítás után, uborkareszelőn lereszelvi, enyhén sós, cukros, ecetes lében üvegbe is elehetjük. A lébe csipet köménymagot is tehetünk, ez megy a céklához. Mi a reszelés előtt félig megfőzzük a gumókat, utána héjazzuk le, mert így nem olyan kemény mit nyersen eltéve. nyersen üvegbe téve lehet a buborékok megjelenésétől számítva tovább főzni a dunsztoláskor, mint az előfőzöttet. Száraz dunsztba tesszük egy napig, míg ki nem hűl.
Cukkinivel vegyesen, egy kis sóval, köménymaggal, fokhagymával meghintve, tejszínnel leöntve sütőben megsütve kitűnő köret.

Sajnos lefogyott a bírsalma is. Annyi nem termett, hogy sajtot lehessen készíteni belőle, de kompót volt elég.
A leszáradt paradicsom indákat kihúzgáltam, de az uborkát sem hagyom már tovább. Szépen lassan lehet letakarítani a maradványokat. ősszel csak azt a részét ásom fel a kertnek, ahova a korai zöldségfélék, és a zöldborsó lesz vetve. A többit nem ásom, majd csak tavasszal megmozgatom a felszínét.Rotációs kapával megúszhatjuk nagyobb területen az ását, mert  a gép jól átdolgozza a talajt. érdemes kétszer átmenni a területen, az előző kapálásra merőlegesen is, így a talaj jobban át lesz dolgozva. A kapálás mélységét a támasztó csoroszlyával lehet beállítani. Ha lefele leengedjük a csoroszlyát csökken, míg ha felfele húzzuk nő az a mélység, ameddig a kapatagok dolgoznak.


A felfűzött fokhagymákat, raschel zsákba, vagy kosárba öntött vöröshagymákat fagymentes, helyen tárolhatjuk. A korábban eldugdosott hagymáknak már ki kellett bújni, de még most sem késtünk el a duggatással. Lehet őszi fokhagymát, és vöröshagymát is eltenni. Zöldhagymának a nagyobb (2-3 cm-es) dughagymák alkalmasabbak, ezekből szebb termés lesz. A betárolt hagymánk, amit jövőre akarunk eldugdosni, lehetőleg nem fagyjon meg, mert akkor magszárat fog növeszteni.
Szőlőt úgyis tudunk tovább tárolni, hogy két fűrtöt zsineggel összekötözünk, és így párosan rudakra tesszük, hűvös helyen tárolva eláll még egy ideig. A többit, amit nem eszünk meg, kicsavarjuk mustnak, préssel, vagy a kár gyümölcscentrifugával. Ha sok a szőlőnk, és bort készítünk, az már más kategória. Akkor más borosgazdák vagyunk, és akkor tudjuk mi a teendő:)



A növényházban még terem a paradicsom. A nyár végére elszáradt Bernatett uborka új hajtásokon termést hozott, és a bazsalikom is tartja magát az éjszakai lehűlések ellenére.
A savanyú káposzta is készen lett azóta, így lehet beszerezni a hozzávaló húsokat, egy jó főzéshez. Aki még nem készítette el és kedvet kapott hozzá, az korábbi leírásom alapján még készíthet. Aztán nincs más dolog, mit egy jót enni, majd gyönyörködni az egyre színesebb levelekben, és az őszi virágokban.
Ha rossz az idő, akkor olvasgassunk egy kis Capeket:


OKTÓBER
Azt mondják, októberben a természet aludni tér. A kertész jobban tudja, mi az igazság, ő azt mondja, az október éppen olyan hasznos hónap, mint az április. Ha nem tudnátok: valójában az október az első tavaszi hónap, a föld alatti sarjadás, csírázás, a rejtett rügyfakadás hónapja. Túrjatok csak bele egy kicsit a földbe, ott vannak az ujjnyi vastagra duzzadt rügyek, a zsenge csírák és a mohó gyökerek – semmi kétség, itt a tavasz; eredj csak, kertész, ültess!
A hónapok közül tehát az október a kiültetés és átültetés hónapja. Kora tavasszal ott áll a kertész az egyik ágyás fölött, s nézi, hogy csak itt-ott bújik elő a földből egy-egy hajtás csúcsa, s elmerengve szól: Ez itt egy kicsit kopár és üres, valamit kell még ide ültetnem. Vagy egy hónap múltán újra ott áll a kertész ugyan a fölött az ágyás fölött, csakhogy időközben kétméteresre nőttek a delfiniumok, a margitvirágokból szinte dzsungel, a harangvirágokból őserdő lett, s a jó ég tudja, még mi nem tenyész ott, s akkor a kertész merengve szól: Ez itt egy kicsit túlságosan zsúfolt és sűrű, ezt itt ki kell… igen, kiritkítom és szétültetem. Októberben megint csak ott áll a kertész a fölött a bizonyos ágyás fölött, s látva, hogy csak itt-ott kandikál ki belőle egy-egy száraz levél vagy csupasz virágszál, merengve szól: Ez itt egy kicsit kopár és üres, ültetek ide valamit, mondjuk, hat floxot vagy talán egy nagyobb fajta őszirózsát. Megy és legott megteszi. A kertész élete tele van változatossággal és cselekvőkészséggel.
Titkos elégedettséggel hümmögve fedez fel a kertész októberben a kertjében kopár helyeket. Teringettét, mondja magában, itt alighanem kipusztult valami, no, várjunk csak, ültetnem kell ide, erre az üres helyre… mit is?... Mondjuk, aranyvesszőt, vagy talán inkább poloskafüvet, azaz Cimicifugát, az még nálam úgysincs, de a legszebb mégis egy asztilbe, azaz hogy a csótárvirág lenne ide, csakhogy őszre talán a legjobban illenék egy tiszaparti margitvirág, viszont tavaszra a zergevirág, a Doronicum sem lenne rossz… hopp, megvan, egy ápolkát teszek ide, vagy Sunset, vagy Cambridge Scarlet változatot… ami azt illeti, a sásliliom is megfelelne… Mélyen elgondolkodva lépeget a kertész hazafelé, s útközben még eszébe jut, hogy a Morina is hálás növény, nem szólva a szépecskéről, de a tisztesfű sem megvetendő. S aztán valamelyik kertészetben hamar rendel aranyvesszőt, poloskafüvet, asztilbét, margitvirágot, zergevirágot, ápolkát, sásliliomot, szépecskét, tisztesfüvet, s ezekhez hozzáírja még az atracélt és a zsályát. Néhány napon át mérgelődik, hogy nem és nem küldik a megrendelt virágokat. Végül mégiscsak hoz a postás egy nagy kosarat, s a kertész mohón nekiront az ásóval annak a bizonyos kopár helynek. Nyomban az első ásócsapásra kifordul a földből egy sűrű gyökérgubanc, amelyből kövér rügyek egész bokra törtet felfelé. Jézusmáriám, jajdul fel a kertész, hiszen ide ültettem annak idején a zergeboglárt!
Az ősz igen termékeny időszak; hozzá képest a tavasz úgy mondhatnám, egy cseppet kicsinyes. Az ősz nagy méretekben szeret dolgozni. Hát megtörténik valaha, hogy az ibolya három méter magasra nő, vagy hogy a tulipán csak nő, növekszik, míg túlnövi a fákat? No, ugye! De az bezzeg megesik, hogy tavasszal elültettünk egy őszi Astert, és októberre kétméteres őserdő lesz belőle, amelybe belépni sem merészel az ember, mert nem találna ki belőle. Vagy például áprilisban elültettem a Helenium, azaz napfényvirág egy incifinci gyökerét, most meg szinte gúnyosan bókolnak aranysárga virágai a fejem fölött, és lábujjhegyre állva sem érem el őket. Lépten-nyomon megesik a kertésszel, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Ezért aztán ősszel sor kerül a virágok költöztetésére: a kertész minden évben máshova hordja az évelő virágokat, viszi őket szépen, mint macska a kölykét, s minden évben elégedetten mondja: Így, most már mindent elültettem, minden rendben van. A következő évben megint csak így sóhajt fel. A kert ugyanis soha sincsen készen. E tekintetben hasonlatos a kert az emberi világhoz és minden emberi vállalkozáshoz.
Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása




2010. szeptember 12., vasárnap

Ősz van

A szeptember elhozta az őszt.
"Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak."
(Móra Ferenc)

Vége van bizony, és olyan gyorsan elszaladt, főleg az augusztus, hogy alig lehetett követni. A termések egymás után érnek be, nem győzzük szedni, de ennek csak örülni lehet, hiszen ezért dolgoztunk egész évben.
Teljes gőzzel beindult a tartósító üzem, sorakoznak a kamrapolcon az üvegek, telnek a tárolók, így télen lesz miről eszünkbe jusson a nyár.
 
Most a szeptemberrel eléggé esős időszak köszöntött ránk. Felénk legalábbis nem túl sok szépséggel szolgált. A sok esővel a paradicsomok lassan tönkre mennek, permetezésnek ilyenkor már sok értelme nincs. Szedni kell le, amik érnek, akár féléretten is, mert tálcákra kirakva a paradicsom beérik, mert utóérő.
 

A paprikákat is tehetjük el savanyúságnak, de felfűzve meg is lehet szárítani őket és így felhasználni főzéskor.
A leérett növények maradványait takarítsuk le a területről. ha van lehetőség, a beteg részeket inkább égessük el, ne fertőzzék a komposztot.
 

A tökfélék is elállnak leszedve sokáig. nekem még terem a szabadban a lugas uborka, de a hűvösebb idővel ez is el fog majd pusztulni.
Ilyenkor el lehet vetni a metélő petrezselyem magját, hogy korán legyen jövőre zöldje. hónap végén elszórhatjuk a saláta magját, ez kikelve áttelel, és korai salátának jó lesz. Ha van, akkor az áttelelő fajtákat vessük el.. (Nansen, téli vasfej)
 

Vethetünk újra hónapos retket, ezt akár kis fóliával letakarva megvédhetjük a fagyoktól.
Dugdosni lehet zöldhagymát, és hónap végén el lehet tenni az őszi fokhagymát, amelyik áttelelés után korábban szedhető. Az őszi fokhagyma termése nagyobb, mint a tavasszal dugdosott fajtáé.A tél előtt eltéve kihajt, meggyökeresedik, így telel át. A fagy sem árt neki. Én szoktam így zöldhagymát is dugdosni, ebből tavasszal nagyon korán szedhető zöld lesz.
 

Még remélhetjük, hogy lesz ősszel is jó idő, de a kerti szezonnak lassan vége. Egyre kevesebb lesz a termés, és egyre több a takarítani való. A letermett területekre lehet vetni talajtakarónak mustárt. Vagy levágott fűvel is takarhatjuk a felületet. A gumósok nagy része még kinn van. Még nem szedem a céklát, zellert, paszternákot. A sárgarépából és petrezselyemből is csak a fogyasztandó mennyiséget szedjük.
 
Az őszt köszöntsük Čapek soraival:
 
Végre itt a szeptember


A kertésznek a szeptember a maga nemében hálás és nevezetes hónap; nemcsak azért, mert akkor virít az aranyvessző, az őszi Aster és a Chrysanthemum indicum, s nemcsak miattatok, virágoktói roskadozó,lenyűgöző szépségű georgínák. Higgyétek el, tamáskodók,hogy a szeptember minden másodszor virágzó növény választott hónapja, a szeptember a másodvirágzás ideje, a szőlőérés hónapja. Ezek a
szeptember mélyebb értelemmel teli titkos kiváltságai, de ezenfelül ez az a hónap, amikor ismét kitárja ölét a föld, úgyhogy megint ültethetünk. Most kerül a földbe minden, aminek tavaszig meg kell erednie. Ez persze megfelelő jogcím nekünk, kertészeknek arra, hogy megint egyszer végiglátogassuk a szaktársakat, megnézegessük, hol mi van, kiválasszunk néhány kincset érő növényt már a következő tavaszra, s egyúttal jó alkalom most itt arra is, hogy megállítva a rohanó esztendőt, elidőzzünk egy kicsit e derék szakembereknél, s megadjuk nekik az őket megillető tiszteletet.
A nagy kertész, azaz a hivatásos termesztő rendszerint józan életű férfiú, nem iszik, nem dohányzik, egyszóval erényes. A történelem nem jegyzett fel róla sem nevezetes gaztetteket, sem hadi, sem politikai érdemeket.Emlékét egy-egy új rózsa-, georgína- vagy almafajta örökíti meg; neki ez a dicsőség, amely rendszerint anonim, vagy más név alatt rejtőzik - untig elég. A természet különös szeszélye folytán a kertész általában testes, sőt hatalmas termetű ember, talán azért, hogy megfelelő ellentétet alkosson a virágok gyengéd, filigrán kecsességével, vagy mert a természet Cibelé képere formálta, szemléltetni akarván ezzel, hogy a kertész az éltető, a gondos atya. És valóban, mikor a kertész ujjaival vájkál a virágcserepekben, az majdnem annyi, mintha tápláló emlőt nyújtana kis neveltjeinek.



A kertész megveti a kertépítő mérnököket, azok viszont a kertészeket tartj ák afféle zöldségeseknek. Jegyezzétek meg, a kertész szerint az ő foglalkozása nemcsak afféle mesterség, hanem tudomány és művészet; lesújtóbb véleményt nem is mondhat vetélytársáról, mint azt, hogy jó üzletember. A hivatásos kertészhez nem úgy jár az ember, mint a fehérnemű- vagy avaskereskedőhöz, akinek megmondja, mit akar venni, fizet, és továbbáll. A kertészhez az ember beszélgetni megy: megkérdi, hogyan is hívják ezt vagy azt a növényt, elmondja, hogy a szirtőr, amit tavaly vett tőle, remény teljesen fejlődik, elpanaszolja, hogy az idén kár esett a Mertensiákban, és könyörög neki, mutassa meg újdonságait. Meg kell vitatni, melyik a jobb, a Rudolf Göthe vagy az Emma Bedau (ezek őszirózsák), valamint perlekedni is illik egy sort például azon, mit szeret jobban a Gentiana Clusii, az agyagot vagy a tőzeget.
Ilyen és hasonló megbeszélések után kiválasztunk egy új ternyét (az ördögbe is, ugyan hová tegyük majd !), egy szarkaláb at, mert az otthonit elpusztította a lisztharmat, no meg egy cserepet, amelyről a kertésszel együtt sem tudjuk kisütni, mi van benne, s miután néhány kellemes órát eltöltöttünk tanulságos és szórakoztató tereferével, fizetünk a kertésznek - aki nem kereskedő - öt-hat koronát, és ezzel kész. A kertész mégis szívesebben lát bennünket, akik jól meggyötörjük, mint azt az uraságot, akin messziről érzik az autószag, s aki egyszerűen meghagyja neki, válasszon ki számára "hatvanféle fajt a legkülönb virágaiból, de aztán prima minőségű ek legyenek".
Minden hivatásos kertész esküdözik, hogy kertjének . földje silány, ő nem trágyáz és nem öntöz, télre semmit le nem takar. Nyilván azt akarja ezzel bizonyítani, hogy virágai kizárólag iránta való szeretetből növekszenek. Némi igazság van is ebben: a kertészkedéshez szerencsés kéz kell, vagy talán azt mondhatnánk, égi kegyelem. Az igazi kertész csak úgy vaktában beledug a földbe egy-két levelet, s kihajt belőle mindenféle virág; mi, laikusok pedig vesződünk a magról nevelt palántával, öntözzük, a helyét is
megfújjuk, szaruliszttel, sőt gyermektápszerrel tápláljuk, a végén mégis elfonnyad, elszárad. Azt hiszem, van ebben valami varázslat, akár a vadászok vagy az orvosok mesterségében.....


.....Nem áltathatjuk magunkat tovább: itt az ősz. Bizonyság rá: virítanak az őszi Asterek és az őszi margitvirágok, vagyis a krizantémok. Ezek az őszi .növények valami különleges erővel és gazdagon ontják a virágot, nem sokat teketóriáznak, egyik virág olyan, mint a másik, de van! Mondhatom, hogy az érett kornak ez a virágba borulása hevesebb és szenvedélyesebb az ifjú tavasz szertelen csapongásánál. A meglett ember bölcs következetessége nyilvánul meg benne: ha már virágzás, hát adjuk meg a módját, s legyen sok-sok méz, hadd gyűjtsenek a méhek. Mit számít egy-egy lehulló falevél a dús, a gazdag őszi virágzás mellett? Hát nem látjátok,hogy nincs ellankadás?
Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

2010. augusztus 8., vasárnap

Augusztus a kertben

Még most köszöntött be az augusztus, és annyira rohan, hogy alig győzök vele lépést taratani Eddig volt minden hőség, szép meleg, eső, vihar, kicsi jég, ború. De szerencsére a kertben lévő növényeket ez nem nagyon zavarta. Végzik a dolgukat, nőnek, hozzák, érlelik a terméseket.

 A tökféléknek ideális e az idő. meleg is van, eső is van. A kis töknél akkor fordul elő gombafertőzés, amikor a termés kialakul, de még a virágot nem dobja le. és a virágmaradvány a termésen van még. Ekkor párás, esetleg esős idő esetén gombák telepednek meg a virág és termés telálkozásánál. Le kell szedni az ilyen termést, a többinek semmi baja.Megelőzésként, már terméskötés után gombaölő (akár bordóilé) szerrel heti permetezés javasolt. Lisztharmat veszélyes időben kén tartalmú szerrel kell permetezni. Vonatkozik ez az uborkára is.

A kert egyik dísze a mángold, főleg a bordóváltozat. Van levél és nyélmángold. Mindkettőből finom ételek készíthetők.
Egy példa:
Levelét pár másodpercre forró vízbe mártjuk, hogy hajlékony legyen, majd fele-fele arányban rizs-hús, fűszerek keverékével kis töltelékeket készítünk, egy tálba téve kevés vízen, inkább párolva megfőzzük. A lábasba beletesszük a maradék leveleket, szárakat, és vele főzzük. fokhagymával, sóval ízesítjük.
Készre párolás után a töltelékeket tálra szedjük. A maradék levet a levelekkel, szárral, kevés tejszínnel összeturmixoljuk, és a töltelékekre öntjük.Tálalható.
A szárakat 5 cm darabokban vegyesen azzal, ami van (répa, cukkini, cékla) Sütőbe rétegezzük, fokhagymával, sóval, fehérborssal, kakukfűvel ízesítjük, tejszínnel meglocsolva átpároljuk. Magába is jó, de húshoz köretként is alkalmazható.

Ha akarunk cserjéket zölddugványozással szaporítani, akkor most érdemes megtenni.Ribizli, egresm de dísznövények is szaporíthatók így.
Javaslat könyv: Jeszenszki: oltás-szemzés-dugványozás. A nyári, zölddugványozáshoz általában julius második felében lehet szedni a félfás hajtásokat. a rövidebb max 15 cm oldalhajtásokat lehet szakítani, a leveleket a csúcs kivételével leszedni, laza nedves talajba, árnyékos helyen eldugni, csak a felső két rügy legyen szabad. Legegyszerűbb egy ásóval vágatott készíteni, beletenni a dugványt, és az ásót mellette párhuzamosan, kb 5 cm távolságra lenyomni és hozzászorítani a földet. Amit nem lehet szakítani, azt vágni kell, az alsó rügy alatt vízszintesen, a felső felett ferdén, így lehet látni rögtön a növekedés irányát is. A nedvességről folyamatosan gondoskodni kell. A párás környezetet fokozhatjuk fólia takarással.


Vethetők a retekfélék kései változatai: fekete retek, müncheni sör, akár a Jánosnapi is. De karalábét is vethetünk, valamint kerekrépa, tarlórépa is vethető. Ezt főleg utóveteménynek vetik, ebből ered a neve is. Ez kerek formájú, lehet fehér, vagy rózsaszínű héjú. A káposztafélék családjába tartozik. Ilyentájt lehet vetni, ha tudod biztosítani az állandó nedves talajt, ne száradjon ki a csíranövény. A vetést beöntözés után, néhány napig nedves ruhával érdemes nappalra takarni a kiszáradás megelőzésére. Erre is érvényes az állandó nedvesen tartás a bolhák miatt, mivel kersztesvirágú, mint minden retek és káposztaféle. Nyersen, salátába használható. Lereszelve ugyanúgy savanyítható, mint a káposzta. Zalában így teszik el. Kitűnő babosrépa levest ettem Nagykanizsán a savanyú répából.


A paradicsom is terem szépen. Így is el lehet tenni,  itt van a  receptet, ami nagyon egyszerű. Az olasz konzerv paradicsom adta az ötletet, ami nagyon ízlett. Én a San Marzanot használom erre a célra, annak is a nagyobb (rampicante) változatát, de jó bármilyen húsos fajta. Ez azért ízlett meg, mert akár már féléretten is nagyon édes. Tehát az egészben hagyandó paradicsomokat forró vízben csak addig főzöm, míg a héja könnyen le nem jön, ez kevés idő, főleg ha előtte egy oldalon picit behasítod. Kiveszem, lehúzom a héját és félreteszem. A többi paradicsomot, ez lehet bármilyen megmosom, összedarabolom, felteszem főni. 15 perc után botmixerrel összetöröm, majd szűrőn áttöröm, hogy a mag kijöjjön belőle. Ezeket héjastól teszem fel, leturmixolva ez is sűrít. Tovább főzöm leszűrve még 10 percig, teszek hozzá ízlés szerint sót, cukrot. Aki akar tehet bele valami kevés tartósítót is. Anélkül is eláll kb 2-3 hónapig. A kimosott, forrázott üvegekbe teszem a hámozott egész paradicsomokat, néhány darab bazsalikom levelet, ráöntöm a paradicsomlét. Az üvegeket lezárom, és másnapig szárazdunsztba teszem. Ha marad ki paradicsomlé. azt is el lehet tenni üvegbe, vagy levesnek, szósznak felhasználni, vagy csak úgy meginni. Egészségetekre!


Végül köszöntsük az augusztust Capek soraival.

Az augusztus általában az az időszak, amikor az amatőr kertész elhagyja tündérkertjét, és szabadságra megy.

Egész esztendőben nagy hangon hirdette ugyan, hogy az idén nem utazik sehová, nincs olyan nyaralóhely, ami felérne az ő kertjével, s nem lesz olyan kötnivaló bolond, hogy vonaton rázassa magát valahová Kukutyinba - de mikor aztán beköszönt a nyár, ő is csak igyekszik kifelé a városból, vagy mert feltámadt benne a vándorösztön, vagy a szomszédok miatt, "hogy ne mondhassák, hogy mit tudom én ... " Nehéz szívvel utazik el, tele van gonddal, aggodalommal, félti a kertet.



Jól jegyezzétek meg, az igazi, a vérbeli kertészről beszélek, nem a gyümölcsészekről meg a zöldségtermesztőkről!
Csak ujjongjon a gyümölcsész az almáin, körtéin, örvendezzen a zöldséges a karalábé, a karórépa meg a zeller óriási méretein, a vérbeli kertész minden ízében érzi, hogy az augusztus már a fordulat ideje.
Ami virít, sietve igyekszik elvirítani, s most még jön az őszi Asterek és a krizantémok ideje, s azzal vége!
De ugye te, ragyogó lángvirágom, s ti mind: aranyszínű aggófű, napsárga aranyvessző, aranyló rudbeckia, Harpalium, aranybarna napfényvirág, ti és én, mi együtt, még nem adjuk meg magunkat! Szó sincs róla!


Egész éven át tart a tavasz, egy életen át az ifjúság: mindig van tartalék, amiből kihajt a virág. Az csak szóbeszéd, hogy ősz van, mi addig másféle virágot hajtunk, a föld alatt növekedünk, tartalékot gyűjtünk az új hajtásokhoz ; mindig, de mindig van mit tenni. Csak akik ölbe tett kézzel ülnek, azok mondják, hogy minden rosszra fordul, aki virul, és gyümölcsöt érlel - akár novemberben is -, az nem vesz tudomást az őszről, annak aranyló nyár van, annak számára nincs elmúlás, csak sarjadó élet van. Tudd meg, őszirózsám, s te 'is, drága embertársam: az év olyan hosszú, hogy nincs is soha vége.

2010. július 2., péntek

Végre nyár van

Eljött a július is végre, és ezzel remélhetőleg már nyár lesz, ami a termések beéréséről fog szólni. Lassan elmúlik a virágpompa, helyüket a különböző alakú és színű termések foglalják el.
Amerre járok, mindenhol különböző repülő "objektumok" tobzódnak. Nem győzőm a fejem kapkodni.

A paradicsomok szépen növekednek, lassan színesednek is. Az alsó levelek néhol bepöndörödnek, de ez nem betegség. Elsősorban a kacsolt töveken tapasztalható. Ez a levélsodródás


Az uborka az üvegházban egyre több termést hoz. Most már nem kell beosztani. Bennünket ez a két tő bőven ellát csemege, saláta uborkával.

A szabadföldi uborkák is nőnek szépen, főleg, mióta elkészült a támrendszer, és nem a földön vannak. Az uborka futónövény. Így jobban érzi magát, kisebb a gomba betegségek előfordulásának veszélye. No, meg kisebb helyre is van szükségük, főleg az ekkora kis kertben, mint az enyém. Eddig egyszer permeteztem meg Bordói leves vízzel.


A paprikák is lassan utolérik magukat, mert a korábbi hűvös időjárás ezeket vetette vissza legjobban.
Hetente le szoktam permetezni őket csalánleves kenőszappan lével, a tetvek ellen, és kálcium tartalmú levéltrágyát is kapnak a paprikák, és a paradicsomok is. Ez a későbbi bibepont rothadás (csúcsrothadás)  megelőzésére való. Ez a kálcium hiány egyik jele, de ekkor már késő. Meg kell előzni.



A kert ekkorra már kissé elvadult képet mutat, mivel és nem a szép, tiszta talajművelés híve vagyok. Sőt még kevés gyom sem zavar. A lényeg, hogy a talaj, ahol lehet, fedett legyen. Csak nem szabad hagyni a gazokat eluralkodni. Az uborka közé ezért is vetettem kaprot, és céklát. De ezek még ezután kelnek majd ki.


A kinti növényeket, az uborkák kivételével, még nem öntözöm. Nemrég még sok eső volt, így a talajban még sok nedvesség van eltárolva. Felesleges a növényeket öntözéssel elkapatni. Majd később, ha tényleg nyár lesz.
Ez az üvegházra természetesen nem vonatkozik, hiszen ott sosem esik az eső:-)

A ribizlit folyamatosan szedjük, málna is van még. Az epreket sajnos nagyrészt leverte a szél, így abból nem sokat tudtam hasznosítani.


A cukkíniből is bőség van, minden fajtából. Lassan az a kérdés, mi legyen vele. Elég egy. két nap, hogy nem ellenőrízzük a termést, már rögtön óriások lesznek. Ha nem használjuk fel, akkor is le kell szedni, mert csak akkor hoz új termést. Ellenkező esetben azt nevei, ami rajta van. Ugyanakkor minden nap ezt enni, nem biztos, hogy jó ötlet. Annyira, azért nem szeretjük:-)


De az biztos, hogy most már egyre több a termés mindenen, lassan saját paprika, paradicsom, uborka és még ki tudja mennyiféle termés várható. legyen üdvözölve a NYÁR Čapek soraival!


Miután a kertész ilyeténképpen végzett a rózsaoltással, észreveszi, hogy megint lazítania kellene az ágyások megülepedett, cserepes talaját. Ez a munka évente legalább hatszor követelőzik, s a kertész minden  ilyen alkalommal hihetetlen mennyiségű követ, kavicsot és egyéb istencsapását dobál ki kertje földjéből. Az a sok undok kő nyilván valamiféle magvakból vagy petékből fejlődik, de az is lehet, hogy a föld titokzatos méhéből  tör elő szakadatlanul; vagy talán a föld valamiképpen köveket izzad? Egyáltalában a kertészeti avagy kultúrtalaj, nevezhetjük humusznak vagy televénynek is, igen változatos összetételű. Alkotóelemei a következők:
föld, trágya, korhadt lomb, tőzeg, kövek, üvegcseréptörött tálak, szögek, drótdarabok, csontok, huszita nyilak, a csokoládé sztaniolja, téglák, régi érmék, ócska pipák, táblaüveg, törött tükrök, kiszolgált névtáblák, bádogedények, zsinegek, gombok, cipőtalp, kutyagumi, széndarabok, fazék füle, mosdótálak, rongyok, üvegcsék, csatok, kannák, kapcsok, patkók, konzervdobozok, porcelán szigetelők, újságfoszlányok és számtalan egyéb anyag. A hüledező kertész minden egyes alkalommal ilyesmiket bányász ki az ágyásaiból. Meglehet, hogy  egyszer egy örökégő kályha, Attila sírja vagy Szibilla könyve kerül elő a tulipánok alól; a kultúrtalajban a világon minden előfordulhat.
A kertészek kánonjoga szerint júliusban oltják, illetve szemzik a rózsákat. Ez általában a következőképp történik: előkészítik a csipkerózsát, a vadócot, vagyis az alanyt, amelyet oltani fognak, összehordanak egy csomó háncsot, s végül előkerftik az oltó- vagy a szemzőkést. Amikor minden szépen együtt van, a kertész a hüvelykujj a bögyén kipróbálja a kés élét. Ha a kés elég éles, belehasít a kertész ujjába, s ék alakú sebet ejt rajta. A vérző ujjat aztán bekötik, néhány méter gézt  csavarnak rá, úgyhogy az ujjon egy eléggé fejlett pufók bimbó keletkezik. Ezt nevezik rózsaoltásnak. Ha nincs kéznél vadrózsatő, az imént leirt hüvelykujjsebzést más alkalommal is végre lehet hajtani, például oltóvesszők, dugványok készítése, fattyúhajtások vagy elvirágzott szárak levágása, bokrok metszése során és így tovább.

De a fő gond júliusban mégiscsak a kert öntözése. Ha a kertész kannával öntöz, számolja a kannákat, mint az autós a megtett kilométereket. Nohát, hirdeti bajnoki gőggel, ma negyvenöt kannára vittem fel!Ha tudnátok, milyen jóleső érzés, amikor a hűs víz csobogva zúdul a kiaszott talajra, amikor alkonyatkor vízcseppek ragyognak a buzgó öntözéstől lucskos virágokon, leveleken, s szinte hallani, hogy a kert elégedetten, megkönnyebbülten sóhajt, akárcsak a szomjas vándor, aki letörölve bajuszáról a sör habját, így szól:
Hű, de milyen szomjas voltam! Csapláros, még egy pohárral! S a kertész lohol még egy kanna vízért, hogy csillapítsa kertje júliusi szomját.
 
 
Rózsák és floxok, napfényvirág és szépecske, sásliliom, kardvirág, harangvirágok és sisakvirág és peremizs, molyűző meg margitvirág - még mindig elég sok virágzik belőlük a rossz viszonyokhoz képest, istennek hála. Mindig van, ami virít, van, ami elvirít, mindig kell levágni fonnyadt szárakat, s ilyenkor így szólunk (a növényhez, nem magunkhoz): No, neked már befellegzett !
Lám, ezek a virágok igazán olyanok, mint a nők:
Olyszépek, üdék, az ember bámulja őket, hogy majd kinézi a szemét, mégsem fogja fel szépségüket teljes egészében, valamit mindig elszalaszt belőle, édes istenem, hisz minden szépség oly végtelen, oly kimeríthetetlen; de mihelyt elvirítanak (a virágokról beszélek!), akkor tudom is én, mintha már nem adnának magukra,  s durván szólva, olyanok, mint a lompos asszony.
Milyen kár, kedves szépem (a virághoz beszélek!), milyen kár, hogy úgy eljár az idő; a szépség elmúlik, csak a kertész marad meg.
A kertész számára az ősz már márciusban megkezdődik: az első elvirított hóvirággal.